A kutyatartás Murphy-törvényei

Dice nagyon gyorsan nő... hamarosan vége lesz ennek a boldog mindentösszerágós és mindentösszepisilős időszaknak. Kicsit szomorú vagyok emiatt, hogy tényleg ilyen gyorsan nő, de majdcsak túlélem valahogy.
Elgondolkodtam, hogy amióta Dice itt van, egy csomó szabály érkezett az életembe, már-már napirendnek is nevezhetném, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni velem kapcsolatban. De, végülis, lehet. Nevezzük napirendnek. A részletekkel nem untatnám a nagyközönséget, legyen elég annyi, hogy rendszeresen ismétlődő felmosások és "nem szabad"-ok tarkítják.
Aztán az is eszembe jutott, hogy ennyi idő után, többhetes tapasztalattal a hátam mögött, meg is írhatnám a kutyatartás Murphy-törvénykönyvét. Íme álljon itt néhány példa a készülő könyvemből:

1. A kutya mindig hangosabb, mint te.
2. Ha leesik valami a földre, annak annyi.
A 2-es pont kiegészítése: Ha nem esik le a földre, de elérhető magasságban van, annak is annyi.
3. Az "elérhető magasság" a kutya életkorával exponenciálisan nő, ehhez hozzáadódik még az "egyre magasabbra ugrási" együttható is.
4. A kutya mindig éhes. Következménye: mindig minden megeszik, amit talál.
5. Amikor a kutya szuperaktív, és elkezdenéd tanítgatni, hirtelen nagyon álmos lesz.
Az 5-ös pont kiegészítése: de amint leteszed aludni, és elkezdesz főzni/vasalni/bármit csinálni, a kutya hihetetlen módon felélénkül, és folyton láb alatt lesz.
6. A kiskutya a következő alkalmakkor a legvalószínűbb, hogy pisil: evés, alvás, játék előtt és után, de leginkább akkor, ha nem vagy otthon.
7. Ha nem látsz pisit a lakásban, amikor hazaérsz, akkor a szőnyegen, a kanapé alatt, a fotel alatt, a függöny vagy az ajtó mögött vagy más nem látható helyen van a folt.
8. Minden, amiről azt hinnéd, hogy nem ehető, a kutyának ínyenc falat.
9. Ha békésen akarsz sétálni a kutyával, őrjöng a póráz végén.
10. Ha rohangálni akarsz vele az udvaron, lefekszik és rág.
11. Ha hívod, nem jön. Folyománya: ha nem hívod sem jön.
12. Ha haragudnod kellene rá, akkor leül, és a lehető legaranyosabban néz Rád...


Szerintem jó könyv lesz.

Mérleg

Holnap lesz két hete, hogy Dice velünk van, és úgy éreztem, ennyi idő után szükséges mérleget készíteni a sikereinkről és kudarcainkról.
Kezdjük a pozitívumokkal, hiszen megtanították módszertanból, hogy a tanulók értékelésekor mindig először a pozitív dolgokat kell kiemelni, és csak utána azt, amin van még mit csiszolni.
Szóval sikernek tekinthető, hogy az elmúlt két hétben Dice kb. 30 alkalommal végezte el az udvaron a szükségleteit.
Megtanulta a "nem szabad" jelentését.
El tud tölteni egyedül 2-3 órát anélkül, hogy sírna, ilyenkor a dolgait sokszor az alomtálcára végzi.
Ha olyan napja van, hallgat a nevére, és a "gyere" vezényszóra.
Tud kocsiban egyedül utazni, néha nyugodtan alukálva a hátsó ülésen.
Tudja, hogy az ágyra nem szabad felmennie.
Jó étvággyal eszi a tápot, nem válogat.
Kedves, nem félős, idegenektől sem tart, barátságos.
Megszokta, hogy a gyerekek idétlenek, és minden ok nélkül sikongatnak és rohangálnak. Nem fél tőlük.
Akár fél óráig is eljátszik egy üres tusfürdős flakonnal, egy kupakkal vagy egy vécépapír-gurigával.
Az állatorvosnál rendesen viselkedik.
Szeret fürdeni, és imádja, ha utána hajszárítózom a bundáját.
Jól el tud játszani más kiskutyákkal.
Nem kunyerál ételt, csak a tányérjából illetve a jutifalatokat eszi.
Megismerkedett a klikkerrel, tud parancsra illetve kézjelre ülni és feküdni.
És egy nagy-nagy pirospont azért, mert olyan aranyooooos :)

Negatívumok:
Az elmúlt két hétben Dice megevett kb. egy marék földet, huszonkét falevelet, tizennyolc fűszálat, egy bogarat, egy fél marék múcsot, néhány virágot és egy füldugót.
Ezen kívül megrágott még egy kék szemceruzát, három cipőfűzőt, egy ajtófélfát, egy csatornafedelet, egy laptopkábelt, egy Fenistil gélt, két hajráfot, egy hajgumit, egy távkapcsolót, négy papírzsebkendőt, két teásdobozt, egy felmosórongyot, két súrolószivacsot, egy partvisfejet, két törülközőt, és még ki tudja mi mást, amit nem vettem észre.
Lepisilt továbbá két plédet (sajátját), két törülközőt (nem a sajátját...de most már az övé mindkettő), egy ágytakarót (kétszer), egy fürdőszoba-szőnyeget, Kacsát, Kisbocit és több négyzetméternyi járólapot és laminált padlót. Tulajdonképpen a lakás minden helyiségében pisilt már, kivéve a vécét...azt meghagyja nekünk.
Huszonhétszer visszaugatott és tombolni kezdett, amikor azt mondtam neki: "nem szabad".
El tud tölteni egyedül 2-3 órát anélkül, hogy sírna, ilyenkor a dolgait sokszor az alomtálcára végzi, de legtöbbször csak oda, ahova éppen sikerül.
Ha olyan napja van, hallgat a nevére, és a "gyere" vezényszóra, de ha rossz napja van, hatvanhétszer kell körülkergetnem az udvaron, mielőtt el tudom kapni, mert behívni nem lehet.
Tud kocsiban egyedül utazni, néha nyugodtan alukálva a hátsó ülésen. De volt már olyan is, hogy az ülések alatt csúszkált hason, rákakilt az autószőnyegre és végignyüszítette az utat.
Tudja, hogy az ágyra nem szabad felmennie. Mégis felmegy.
Jó étvággyal eszi a tápot, nem válogat. De evés közben általában belelép az itatótálba, majd körbetappancsolja a lakást.
Kedves, nem félős, idegenektől sem tart, barátságos. Ezért bárki megy az utcán, utánarohan.
Megszokta, hogy a gyerekek idétlenek, és minden ok nélkül sikongatnak és rohangálnak. Nem fél tőlük. De néha megugatja és megkergeti őket, amitől csak jobban sikongatnak és rohangálnak.
Akár fél óráig is eljátszik egy üres tusfürdős flakonnal, egy kupakkal vagy egy vécépapír-gurigával. De ha elunja, tuti, hogy valami olyasmit kezd el rágni, amiben nagy kárt tud tenni.
Az állatorvosnál rendesen viselkedik. De itthon tombol!
Szeret fürdeni, és imádja, ha utána hajszárítózom a bundáját. De fürdés utána rögtön meghempereg egy kupac szemétben.
Jól el tud játszani más kiskutyákkal. És egy percre sem hagyja abba az ugatást.
Nem kunyerál ételt, csak a tányérjából illetve a jutifalatokat eszi. De azt néha fogát csattogtatva kapja ki a kezemből.
Megismerkedett a klikkerrel, tud parancsra illetve kézjelre ülni és feküdni. De ha nincs nálam a klikker, azonnal alkalmi süketté válik.

És mindezek ellenére olyan nagyon-nagyon-nagyon aranyooooos :)

A füldugó napvilágra kerül

Jelentem, a mai estén a füldugó napvilágra került... Azt hiszem, már nem szeretném használni. Inkább veszek egy másikat.

A füldugó

Rettenetes, hogy egy kiskutya mi mindent képes felfalni, ha az ember nem figyel (meg akkor is, ha figyel). A teljesség igénye nélkül például földet, füvet, kavicsot, bogarat, zsebkendőt, táskaszíjat, laptopkábelt, gombot, takarót, törölközőt, Kisboci lábát... Szerencsére általában észreveszem rágcsálási szándékát és még időben lekapcsolom. Sajnos azonban akármilyen gondos is egy gazdi, előbb vagy utóbb, de a kutyus meg fog enni olyat, ami a legkevésbé sem nevezhető kiskutya-tápláléknak. Dice e célre a füldugómat szemelte ki magának.

Úgy érzem, a füldugó igényel némi magyarázatot részemről (mármint hogy minek az...) Szörnyű alvó vagyok, ráadásul Öcsi nagyon szeret tévén elaludni, én meg utálom, ha vibrál, csattog, lőnek, káromkodnak, amikor én a napi betevő alvásomra készülök, ami különösen fontos szerepet tölt be az életemben, amióta Dice itt van (ma pl. 4-kor kelt...) Szóval ilyenkor van szükségem a földugóra. Sőt. Nemcsak füldugóra, de szemmaszkra is. Tudjátok, ez az az izé, amit a Zúrinők a szemükre teszenek, amikor aludni mennek a filmekben. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de nekem tökéletesen bevált ez a füldugó-szemmaszk kombináció. Körülöttem bárki bármit csinálhat síppal-dobbal-nádi hegedűvel, én ugyan fel nem ébredek. Szóval ezért volt az ágyam mellett a füldugó, amit elfelejtettem biztonságos helyre tenni, amikor felkeltem. Dice pedig rögtön lecsapott rá, és mire odaugrottam egy "nem szabad" kíséretében, addigra már rágás nélkül le is nyelte. Bezzeg máskor órákig csámcsog egy fűszálon is! Fogtam a kis pofáját, és bekandikáltam a szájába, de a dugónak se híre, se hamva. Kicsit bepánikoltam, és ijedten figyeltem a kutyát, hogy a dugó nem dugul-e el valahol a nyelőcsőben, de mivel Dice úgy rohant játszani, mintha mi sem történt volna, ezért megnyugodtam, hogy legalább a gyomorba lejutott.
Később felhívtam Ritát, az állatorvos barátunkat, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a kutya lenyelt egy füldugót. Reménykedtem benne, hogy nem ez a legfurább tárgy, amit a páciensei közül valaki lenyelt, és nem fog hangosan hahotázni az eseten. Természetesen nem ez történt. Rita azt mondta, ha ez a füldugó tényleg puha szivacsból van, nem lehet gond, de azért nem ártana egy kis paraffint beadni a kutyának, hogy könnyítse és gyorsítsa a füldugó napvilágra kerülését, hiszen egy ilyen pici kutyának pici a vékonybele is.
Úgyhogy reggel Öcsit elküldtem paraffinbeszerző-körútra, ami, vasárnap reggel lévén nem volt egyszerű feladat, de végülis megoldotta. Úgyhogy egy fecskendővel beadtuk Dice-nak a kis adagot, és most várjuk a csodát.

Nemsokára jelentkezem, és beszámolok a füldugó napvilágra-kerüléséről.

Kismama-lét

Ha az ember magához vesz egy kiskutyát, előbb-utóbb úgy kezd el viselkedni, mint egy kismama./kispapa Először is. Napi szinten lesz téma a családban, hogy hányszor, hová (!) és milyet pisilt-kakilt a kutya... Azután, elég nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy azt az aranyos, cuki kis szőrgombolyagot, aki olyan édesen alszik, olyan édesen szuszog, olyan édesen ásít, meg egyáltalában véve mindent olyan édesen csinál (és nemcsinál) elkényeztesd. Márpedig Cesar Millan is megmondta, hogy a legfontosabb dolgok a kutya számára: 1. exercise 2. discipline 3. affection, így, ebben a fontossági sorrendben. No, exercise-ban nincs hiány, mert Dice-szal annyit rohangálok, mint pók a falon. Gyakran lemegyünk az udvarra, levisszük Kacsát meg Kisbocit, és ekszöszájzolunk egy jót. Kisboci ugyan egy kicsit nehezen viseli a megpróbáltatásokat. Két lábát már sajnos amputálta a kutya, a maradék kettő sem nyújt valami lélekemelő látványt, főként állandó nyálas jellegüknek köszönhetően. A farka is egy kicsit meg van rágva, de ettől csak csinosabb, bojtosabb lett a farkinca. Kacsa elég jól bírja a strapát. A múltkori műtét után, melynek során egy kispohárnyi műanyaggolyót távolítottam el a hasából, már felgyógyult, és gombszemeivel, amelyeket LEHETETLEN leharapni (ellenőriztem!), bátran néz szembe Dice tűhegyes fogaival. Dice nagyon szereti Kacsát, és nemcsak megenni! Amikor alszik, mindig megkeresi, hol van, és odabújik hozzá. Mivel az ágyra nem jöhet fel (sem Kacsa, sem Dice), ezért általában a kis plédjére cipeli, és odabújik hozzá... Ilyenkor megint jön a jajjdearanyosa, jajdeédes, jajdekistündér...
Hát igen. Tud ilyen is lenni. Meg nem is. Mint említettem, az ágyra tilos feljönnie, ennek következtében az ágy olyan tiltott gyümölccsé vált Dice számára, amit bárhogyan is, de ki kell próbálnia... Általában a következő műsor zajlik: Dice figyeli, hogy figyelem-e (figyelem, de nem nézek rá..) Ha úgy ítéli meg, hogy nem, akkor feltámasztja az állát az ágyra, és tovább figyeli, hogy mit csinálok (tovább figyelem, de úgy teszek, mintha nem látnám) A következő pillanatban, anélkül, hogy feljebb mászna, felteszi az egyik mancsát, majd, mivel semmi reakciót nem lát részemről, felteszi a másikat is :) Ekkor már "felkönyököl" az ágyra, és egy percig farkasszemet nézünk.. szinte harapni lehet a feszültséget... ekkor elhangzik a "nem szabad". Amire Dice lemászik, szemrehányóan néz rám és vadul ugat. Mégis hogy képzelem, hogy majd én megmondom neki, mit csinálhat??? Pofátlan gazdi...

Egy nagy különbség azért van a kiskutya meg a kisgyerek között. A kisgyerekre lehet pelenkát adni, amíg szobatiszta nem lesz...

Telnek a napok

Már kedd van, és Dice úgy érzi magát, mintha mindig is velünk élt volna. Az éjszakák csendben telnek. Mivel szükségünk van egy kis éjszakai nyugalomra, ezért ilyenkor Dice-nak a másik szobában vackolok meg. Így az esti rohangálás után már nem jön velünk a hálóba, hanem áthúzzuk a kis plédjét, és becsukjuk az ajtót. Aztán fél óráig feszülten hallgatózunk, hogy vajon sír-e vagy mi történik, de általában nem sír. Néha csendben picsog egy kicsit, de azután rájön - mivel esze elég sok akad;) - , hogy ezzel nálunk nem ér el semmit, és a kisboci bal vagy jobb lábát rágcsálva csendben elalszik. Szerencsére napközben is többször kinyúlik a vackán, így tudok azért ezt-azt csinálni, amíg húzza a lóbőrt. Persze pl. a vasalást elég régóta nem tudom megoldani, mert ARRA sosem jut már időm.
Tegnap elmentünk neki bevásárolni. Kapott egy kis nyakörvet, egy kis pórázt, etető- és itatótálat, rágható cipőcskéket és egy kis puha labdát. Ja és klikkert, bár azt inkább én kaptam...
Tegnap el is kezdtük a klikkeres képzést. Azoknak, akiknek esetleg fogalmuk sincs arról, hogy mi az a klikker, gyorsan elmondom. A klikker (vagy clicker) egy kis műanyag izé, ami ha benyomjuk a gombot, kattanó hangot ad. És hogy mire jó ez? Segítségével az állatot (mert használható ez kutyára, macskára, de akár csirkére és lóra is) úgy taníthatjuk meg bármire, hogy csak jutalmaznunk kell. A képzés elve, hogy a jutalmazott viselkedés megerősödik, a nem megerősített pedig elhal egy idő után. Dice-szal tegnap egyelőre csak azt gyakoroltuk, hogy a klikker hangját a jutalommal kösse össze, illetve azt, hogy rám figyeljen. Ma délután a nevét fogjuk tanulni :) Remélem, sikeres lesz.

Az első nap

Már napok óta nem aludtam. Mert agyaltam. Mi lesz, ha ez lesz, mi lesz, ha az lesz... Aztán végülis nem lett semmi. Szombaton elmentünk Dice-ért Budapestre. Akkor még nem tudtuk, melyik lesz ő, mert a tíz tesó közül még három csajszi várta, hogy kiválasszák. De aztán Dice már Dice volt akkor is, amikor mi még nem tudtuk, hogy ő ő. Még csak egy napja sincs itt, de el se tudnám képzelni, hogy bármelyik másik kutyát hoztuk volna el.
Amikor kérdeztem a barátokat, még az elején, hogy vajon hogy fogom én kiválasztani a kutyusomat annyi drágaság közül, akkor többen tanácsolták, hogy várjak, és majd a kutya kiválaszt.
Hát... amikor odamentem hozzájuk, gyakorlatilag mind a hárman (illetve négyen, mert volt még egy kislány, de őt már lefoglalta a gazdija) kiválasztottak, mert egyből nekiálltak megszabadítani engem a cipőmtől, zoknimtól és más ruhadarabjaimtól. Szóval a barátok tanácsa itt nem sokat ért. Aztán az a kismillió cikk és szakkönyv jutott eszembe, amelyeknek mindnek volt egy fejezete arra, hogyan válasszunk kiskutyát. "Figyeld meg a természetüket!" - írta az egyik. "Ne dönts elhamarkodottan... várj!" - írta egy másik. Na, ezektől nem lettem okosabb... Úgyhogy találomra felkaptam egyet, és hogy minél okosabbnak és határozottabbnak tűnjek, kijelentettem, hogy nekem ő tetszik! Aztán - biztos, ami biztos - rápillantottam Adriennre (tenyésztő), hogy "és neki milyen is a jelleme?" "Ó, ő nagyon kis kedves..." Akkor jöhet!

És most itt van. Elégedetten alszik többszörösen "felavatott" plédjén, a lyukas párnáján, a rágott szélű törülközőn a nyálas szárnyú és lábú Kacsa társaságában, mellső lábai közt egy jobb napokat látott kupakkal, amivel egy félóráig le tudja kötni magát. Időnként felpillant egy olyan bamba "he?"-t kifejező tekintettel, majd elégedetten mormog egyet és kapálózik tovább a kis álomlábaival.

Az új kezdet

Kedves "Rajongóim"!

A mai nappal újra megnyitom a blogot :) Mivel családunk szaporodott egy kutyával, úgy gondoltam, biztosan nagyon sok élményem lesz, amit megoszthatok a nagyközönséggel.

Betsy