Tegnap nem volt időm a munka miatt elmennem futni a józsai csajokkal, úgyhogy gondoltam egyet, és "rékáztam". Kikerestem youtube-on egy Rubint Réka videót, arrébb tologattam a bútorokat, leterítettem egy polifoamot (amire ugyan nem volt szükség, de ha már van...), kihoztam a két kézisúlyzót, bekészítettem a vizet, átöltöztem... A kutya nem nagyon értette, hogy mi a stájsz, mert nem is futós meg nem is sétálós cuccra vedlettem, de biztos ami biztos, azért elkezdett vadul körözni. Felvilágosítottam, hogy itt most más készül kéremszépen.
Egy 20 perces videót választottam, ami kiderült, hogy 2x20 perc, mert kar és egy kis comb is jutott a végére. Hát nehéz volt. A comb nem is, már egy kicsit izmosabb vagyok azért a futás miatt, de a kar... hát nekem a felsőtestemen szerintem egy gramm izom sincs!
Ahogy ott hajlongtam, nyöszörögtem és izzadtam, és próbáltam a kutyát meggyőzni róla, hogy nem is olyan buli a számba tömködni a Dínót vagy a Leopárducot, meg hogy nem azért adok ki ilyen fura hangokat, mert morogva hívom játszani; igyekeztem arra gondolni, hogy milyen szép és izmos leszek.
Ma egy tollat sem bírok segítség nélkül felemelni. A pólómat csak úgy tudtam a fejemen keresztül lehúzni. hogy lefeküdtem az ágyra, és tekergőztem, mint egy vedlő kígyó. A kutya csak nézett.
Nem akarja megérteni az én emelkedett céljaimat. És semmi együttérzés sincs benne.
