Tavasz?!

Hol van már a tavasz? Ennyire még sosem vártam... Mikor jön már? áááá Ezt nem lehet bírni. Egyik nap 15 fok van, a másik nap leesik 5cm hó. Grrr. Tavaszt akarok.

Írom a tanári képesítő dolgozatomat. Nem mintha nem lennék így is elég képes a tanárságra, de erről most már azért szeretnék papírt is, ha kibírtam annyi idétlen pszichológia és pedagógia szemináriumot, előadást, vizsgát és még egy szigorlatot is. Persze 26-án vettem észre, hogy 25-én éjfélkor járt le a vizsgára jelentkezés, de már mozgósítottam a húgomat a csekkbefizetés és kérvényezés végett... Hogy én még akkor is képes vagyok lekésni egy jelentkezést, amikor már nem is vagyok egyetemista, ez számomra hihetetlen!

Megvolt az első lakógyűlésünk. Egyelőre 4 lakás lesz lakva a házunkban, mindenki április vége felé költözik. Mellettünk egy üres lakás lesz, amit egy házaspár vett a fiuknak, de ő mégcsak 18 éves, úgyhogy még egyelőre nem fog ott lakni pár évig. Aztán velünk szemben egy középkorú hölgy a férjével és a kiskutyájával, alattunk egy fiatal házaspár kisbabával, és velük szemben egy idősebb házaspár. Ennyi. Kiderült aztán, hogy nincs utcánk, mert ahová költözünk nem önkormányzati tulajdon, hanem a teleltulajdonosok közös magántulajdona, és mint tudjuk: közös lónak túros a háta (és nem túrós, ahogy sokan mondani szokták...) Emiatt nincs normális útburkolat, normális közvilágítás és utcanév meg házszámok. Bejelentkezni sem lehet a címre, szóval egy darabig még nem lesz normális otthonom. Megint. Vagyis még mindig. Ami gond ezzel az úttal még, hogy bármi történik - csőtörés, dugulás, vezeték meghibásodása - akkor az mindenki gondja lesz, vagyis: senkié. Ennyi ember nagyon nehezen tud megegyezni vitás ügyekben. Nem tudom, hogy lesz ez megoldva.

A héten elég sokat vezettem. Felváltva megyünk Öcsivel, egyik nap ő, másik nap én. De van, hogy nincs kedve, olyankor kétszer egymás után is én jövök. Kezdek belejönni, bár azért még nagyon nincs rutinom. Tegnap gyönyörűen átszáguldottam egy piroson, de nem vagányságból, hanem mert olyan sebességgel közelítettem meg a lámpát, hogy ha befékeztem volna, a mögöttem jövő tutira belém suhan. Szerencsére senki nem vette észre, csak mi :-)

Jövő héten megyek haza, jipííí! Remélem, addigra egy kicsit jobb idő lesz. Hátha sikerül Öcsit rávenni, hogy menjünk kocsival... A legutóbbi vonatozásom után nincs kedvem megint eme nagyszerű közlekedési eszközzel átszelni az országot. Arról nem is szólva, hogy ha ketten megyünk, feleannyiba kerül majdnem az autózás, mint a vonatozás.

Csak legyen már jóidő!

PINK

Tegnap volt a koncert. Nem akarom részletesen leírni, hogy mi volt, hogy volt, mert aki nem volt ott, annak unalmas lehet, aki meg ott volt, annak meg minek? Csak annyit, hogy végre egy előadó, aki nem késik egy percet sem a kezdéssel, és aki végigpörgi azt a 2 órát, amit a színpadon tölt. És nem utolsósorban Pink nem 50 kiló vasággyal együtt, hanem hús-vér nő :-)))))
Látványelemektől sem volt mentes a show. Mivel ez a koncert tulajdonképpen a Funhouse című album bemutatója volt (vagy valami olyasmi), ezért az egész látvány a cirkusz motívuma köré épült. Klassz volt, látványos, mégsem vette el a zenétől a főszerepet. Egyszóval profi. Visszaemlékezve Pink első felbukkanására a zene világában, azóta sokat változott, "felnőtt" ehhez a zenéhez (Öcsi szavait idéztem), és most már egy igazán pörgős-bulizós zenét játszik. Ugyan kételkedtünk abban, hogy a trapézon fejjel lefelé való hintázás közben valóban élőben énekelt-e, de szerintem még ez is elképzelhető. Legfeljebb levették kicsit a hangerejét, a vokálosokét meg felnyomták. Mondjuk a vokálosok önmagukban is adhattak volna koncertet...annyira jó volt a hanguk. Volt pár régebbi szám is persze, pl. Just Like a Pill, Get the Party Started, Don't Let Me Get Me, Family Portrait (ez utóbbi egy szál zongorával, ami a jó ég tudja, hogy került hirtelen a színpadra; és egy szál hegedűvel, amit teljesen elnyomott a zongora köszönhetően a rossz hangosításnak). Bevállalta még Gnarls Barkley Crazyjét és a Queen Bohemian Rhapsodyját (jaja, nem kicsit bevállalós a csaj); nagy-nagy örömet szerezve nekem, hogy felelevenítette egyik jelenlegi és egyik időtlen kedvenc előadómat (egy kis Nina Simonet- még nyomhatott volna, de azért ne legyünk telhetetlenek :-))) Erről jut eszembe, valaki mondja már el, hogy tulajdonképpen hogy ejtjük helyesen? Mert hivatalosan Nina "szamóna" pedig én évekig nina "szimón"-nak mondtam gondolván, hogy francia origins meg miegymás... és kissé meglepett ez a "szamónázás". Szóval?)

Na, ennyi volt a koncert. A térdeim tropára mentek az ugrándozásban. Gyakorlatilag úgy viselkedtem, mint aki kengurut reggelizett és trambulint ebédelt, de szerintem ez egy koncerten természetes. Amúgy lent voltunk a "dühöngőben", külön örültünk, hogy volt egy kifutó, mert rengetegen voltak, és mire mi felértünk, szinte lehetetlen volt közelebb férkőzni a színpadhoz. Ami dühítő: nem bírom megérteni azokat, akik a béna mobiljukkal végigfényképezik-végigkamerázzák a koncertet! Könyörgöm....azt hiszi, otthon bármit is fog rajta látni a reflektorokon kívül?! Inkább nézzen ki a fejéből, meg ugráljon, nehogy elszalasszon egy pillanatot is. Egy csaj a kivetítőt fényképezte. Na, ez is lekéste a buszt, amikor észosztásra ment... Ennyi erővel fotózhatná otthon a tévét is... Hülyék. És én meg a sok idióta felemelt mobiljától nem láttam semmit. Így is csak minden 2. másodpercben láttam a színpadot...amikor éppen felugrottam.

A hazafelé út nyugis volt. Hosszú, de nem annyira, mintha vonattal jöttem volna. Aztán Debrecenből még hazavezettem. Öcsi azon aggódott, hogy elalszom. Hiába mondtam neki, hogy ha beülök a volán mögé egyből felébredek...és így is lett. Viszont a fényszórókat feljebb kell állítani majd, mert csak kb. 15 méterre világítják be az utat. 2 körül értünk Szoboszlóra, fél 3-kor már ágyban voltunk.

Jó kis este volt.

Lábadozom...

Csak elért engem is a "vég"! Péntek reggel úgy ébredtem, hogy eltűnt a hangom, iszonyatosan fájt a légcsövem és rettentően köhögtem. Kénytelen voltam lemondani a pénteki óráimat, mivel legfeljebb activityzni tudtam volna a tanítványokkal. Délután megrendeltük a konyhabútort. Végre! El sem hiszem, hogy ezen a Föld nevű bolygón találtunk egy olyan verziót, ami Öcsinek is tetszett... Én elhiszem, hogy a legjobbat akarja, de néha teljesen az agyamra megy, hogy semmi sem elég jó neki. Ma a konyhagépeket fogjuk intézni, előre rettegek, hogy megint mi lesz. Egyébként sem értem, mi a különbség ezek között a gépek között, és mitől jobb egy 150 ezer forintos sütő, mint egy 100 ezer...

Péntek délután elmentünk Létára, de este mentünk vissza Debrecenbe, mert jegyünk volt a Dumaszínházba a Lovardába. A kocsiba való intenzív beugráskor sikerült frankón meghúzni a hátam, így a negyed 8-tól fél 11-ig tartó előadást félig-meddig görcsbe rándulva, folytonos köhögési rohamokkal, torokfájással és bedugult orral ültem végig. Tetszett amúgy, de tévében valahogy viccesebbnek tűnik. Persze itt is voltak jó jelenetek, legalább most már elmondhatjuk, hogy ilyet is láttunk. Ami a nagy sztáresemény volt ezen a napon, hogy kocsival mentünk, Öcsi vezetett (mivel nekem csak ma fog megérkezni a jogsim, amit nem tudok majd átvenni, mert már nem leszek itthon...), felszedtünk a baráti társaságot, és így, öten egy autóban mentünk a programra. Nem kis stressz volt Öcsinek, hogy 2. vezetési alkalommal már egy haverokkal tömött kocsit kellett kormányoznia, de remekül megállta a helyét :-)))) Műsor után pedig hazaautóztunk Szoboszlóra, és most itt áll a kiskocsi a ház előtt (már egyszer átparkoltam vele egy kedvezőbb pozíciójú parkolóhelyre!)

Szombaton a betegséggel küzdöttem, majd este elmentünk sörözni a pénteki társasággal. Persze úgy volt, hogy korán hazajövünk, de ebből az lett, hogy az egyik baráti pár meggyőzött, hogy aludjunk náluk, és végül még egy kis táncikálás is belefért az estébe. Határozottan jobb volt ez a hely, mint a múltkori... sajnos a csapat egyik tagja kicsit túlzásba vitte a belga sörök élvezetét, és valamiféle dühroham tört ki rajta, melynek folyományaképpen fékezhetetlenné vált, leosztotta a csapatot majd sértetten hazaviharzott. Mint később megtudtuk, másnap nem emlékezett semmire (jó neki), és a történet felelevenítése után mindenkitől bocsánatot kért. De az estének ezzel vége szakadt szombaton, ami nem is volt baj, mert így is 4-kor értünk haza.

A vasárnap punnyadással telt, illetve estefelé jött Öcsi anyukája. Mondjuk nem a legjobbkor, mert eléggé másnaposak voltunk még. Most Öcsinek fáj a torka, de remélem, nem kapta el tőlem ez a nyavalyát!

De a lényeg, ma jön meg a jogsim, és holnap érte megyek a postára, és végre vezetgethetek egy kicsikét. Jeee!

Már kevesebb, mint egy hét van Pink-koncertig!

Tavaszi fáradtság upgraded

Most már legalább van magyarázata. Ezen a héten rengeteg órám volt, és ennek egy jelentős része csak próbaóra, szóval nem is tudom, mi lesz, ha mindez valódi órában fog megnyilvánulni. Lehet, hogy bent alszom az irodában, mert annyira rossz ez az ingázás reggel-este, hogy az elmondhatatlan. Ráadásul most valami vírus megtámadta a nyakberendezésemet, és ennek következtében súlyos tanárbetegségem lett (=elment a hangom) egy kis köhögéssel és hőemivel fűszerezve.
Az iroda egyszerűen szuper, leszámítva, hogy ha ablakot nyitok a saját gondolataimat sem hallom, akkora itt a forgalom. Mármint lent az utcán, nem az irodában...
Végre befejeztem a Megszületik Augusztusban-t. A végére egészen megkedveltem ezt a stílust, de nem bírom ezt a nyomasztó feszültséget, ami minden oldalról árad az olvasóra. Nem tudom, más regényei milyenek Faulknernek, de ez tele van "négerek és szenvedésük szagával". Nem egy könnyű nyári tengerparti olvasmány, az biztos. Most Joyce Carol Oates ők-je várja az asztalon, hogy "kivégezzem".

Holnap megyünk a Lovardába. No nem lovagolni, hanem Dumaszínházba. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. A tévében el-elnézegetem ezeket a show-kat, de élőben biztosan egészen más. És utána már nem kell sokat várni Pink koncertjére sem!

Megint csinálják a szoboszlói úti felüljárót. Amióta itt lakom, egyszer másfél hónapig már le volt zárva Debrecen egyik legforgalmasab kivezető útja, és most megint félpályásra vették a figurát az ottani melósok. Talán nem fogadták el az átadott útszakaszt? Nem tudom, de az biztos, hogy Debrecenben a legnagyobb az egy útra eső útjavító munkások száma... Aztán hogy dolgoznak-e vagy csak az autósokat bosszantják, azt nem tudhatom.

A tanári szakdogámhoz mintegy 50 kérdőívet sikerült összegyájtenem az iWiW segítségével :-) A részletes keresővel kikerestem az iskolában tanító tanárokat, és egy kedves, udvarias üzenetben megkértem őket, volna-e 5 percük kitölteni az online kérdőívemet. Sokan kitöltötték, így legalább reprezentatív mintát kapok az iskolai konfliktusokról. Még 1 hónapom van a leadási határidőig, úgyhogy most már neki kell feküdnöm annak a huszonpár oldalnak. Az angol módszertani vizsgától azonban jobban tartok, mint bármi mástól.

Még semmi hír a jogsimról... Remélem, jövő héten már megkapom, és akkor húsvétkor én is vezethetek, amikor megünk Szilvásváradra. Május elsején pedig haza, mert a nagymamimnak most lesz a 80. születsénapja, és nagy bulival készül a család. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy arra a hétvégére esik Anyák napja is, illetve apának is ápr.27-én lesz az 52. születésnapja. Igazán jó az időzítés!

Itt a tavasz, itt a tavasz! Igaz, eddig esett, de ma süt a nap, énekelnek a madarak, és az emberek nem vettek ma kesztyűt. Ez már valami!

Tavaszi fáradtság?

Nem tudom, mi van velem ezen a héten, de már este 8 órakor úgy érzem, fellőtték a pizsamát. Most 21:16 van, de majd' leragad a szemem... Ez egyszerűen szörnyű, hiszen általában este 8 után kezdődne számomra a nap legjobb része: vacsi, zuhany, netezgetés, olvasgatás, sudoku... Ezzel szemben minden este a másnapi óráimra készülök, javítom a rengeteg házit, tesztet (nem is tudom, minek adok ennyi házit... vagy miért vannak most nagyrészt olyan tanítványaim, akik mind egy szemig megcsinálják... a régi szép időkben mindig 30-35%-kal több házit kellett adnom, ha azt akartam, hogy egy bizonyos mennyiséget megcsináljanak). Ma valahogy sikerült rávennem magam, hogy még írjak a blogba, pedig már a buszon majdnem lefordultam a székről fáradtságomban.

Felszereltük az irodát a legszükségesebbekkel. Néhány hiábavaló kör megtétele után sikerült találnunk egy használtbútor-áruházat, és ma délután kiválasztottuk a szükséges dolgokat, és kb. fél órán belül már az irodámban is volt a bútor köszönhetően "akárki és fia" fuvarozó vállalkozásnak, amelyből ugyan most csak a "fia" ért rá, de ő is remekül megbirkózott a feladattal. Ami az iroda előnye, az egyben a hátránya is: a központban van. Debrecen központjába, mint a legtöbb kisváros központjába ugyanis nem lehet gépjárművel behajtani. Csak a villamos(ka) halad át rajta, még a buszok is megkerülik a Nagytemplomot és a Kossuth teret. Az irodámmal majdnem szemben van az új Városháza (a régi a Piac utcán található... tehát szintén megközelíthetetlen helyen, a központban), ami lehetetlenné teszi a parkolást a környéken. Az még hagyján, hogy közel s távol minden parkoló fizetős, de legtöbbször nincs is bennük egy talpalatnyi föld sem, ahol az ember a járművét letehetné egy 90 perces angolóra erejéig. Így tehát "akárki és fiá"-nak is meg kellett szenvednie a megállással, pedig ők nem is maradtak sokáig. De a lényeg a lényeg: a ma esti próbaóráimat már az új irodámban tartottam!

Délelőtt sikerült elintéznem a jogosítványra irányuló beadványomat is. Mindazoknak, akiknek még soha (van ilyen ember?!) vagy mostanában nem volt dolga az Okmányirodával, elmondanám, hogy a nagyobb városokban időpontkéréses rendszer működik. Például bemész szerdán, benyomkodod az automatába, hogy mit is akarsz elintézni, és kiad neked egy időpontot, általában másnapra. Ha jó az időpont, nyomsz egy "OK"-t, ha nem akkor választhatsz a későbbi vagy a másnapi időpontok közül. Nos, majdnem percre pontosan mehettem az ablahoz ma ennek a remek rendszernek köszönhetően, de ezt a lépést számos kaland előzte meg. Elindultam Debrecenbe reggel, hogy végrehajtsam szokásos napi ingázásomat Hajdúszoboszló-Debrecen-Hajdúszoboszló között, amikoris két dolgot vettem rémülten észre az OTP sarkánál: az egyik, hogy csak ötezres bankóm van (amit a buszsofőr nem fog örömmel átvenni, mivel a buszjegy 300 forintba kerül), és hogy otthon felejtettem az összes iratot, amit a jogsi igényléséhez kell. Uzsgyi vissza! Szinte biztos voltam benne, hogy lekésem a buszt ezek után, de azért - hozzám méltó módon -megkíséreltem a lehetetlent: zsebemben az iratokkal felváltani az ötezrest és elcsípni a buszt (a következő busszal nem értem volna oda az Okmányirodába a kapott időpontban). Pénzváltási próba 1: Heliker (ez egy ilyen keleti élelmiszer-üzletlánc) = kudarc Pénzváltási próba 2: zöldséges = kudarc Pénzváltási próba 3: kávézó = kudarc és végül a pénzváltóban sikerült! Nem is értem, miért nem ott próbáltam elsőre. Elég kézenfekvő, hogy bármilyen pénz felváltása a pénzváltóban lehetséges... Na mindegy. Elértem a buszt, és a jogsim igénylése mindössze 15 percet vett igénybe. Ebben benne van a fotó készítése (szörnyű lett, ne is kérdezzétek... még szerencse, hogy a jogsin alig látszik a fotó) és a csekk befizetése is. Szuper! Pirospont nekik.

Ma egész délután szakadt az eső. Ronda és vizes volt minden. De az irodám ablakából nézve nem is volt annyira szörnyű :-)

Jó éjt, Drága Barátaim.

P.S. Tibi, come to Debrecen!

Betsy, az irodabérlő

Megvan az irodám! Megvan az irodám!

Véghezvittem - Öcsi szerint - egy hirtelen felindulásból elkövetett irodabérlést! Elegem lett abból, hogy kávézóról kávézóra járva, illetve lakásról lakásra járva tartsam az óráimat, ne tudjunk normálisan listeningezni, ne tudjunk normálisan tanulni mások jelenléte miatt. Nos, ennek vége. KIbéreltem életem első irodáját rendkívül kedvező áron és kedvező helyen, a debreceni Plázával szemben (rálátással a plázára, de ez mellékes). Igazából csak egy icipici szoba az egész, de szép, tiszta, felújított, van légkondi, amire ugyan most nem igazán van szükség, de ki tudja, milyen lesz a nyár. A fenntartási költségek benne vannak a bérleti díjban, így minden hónapban tudom, hogy mennyit kell fizetnem. Van internetem is, és van vécé (nem mellékhelyiség! ez TÉNYLEG vécé!) Sajnos üresen bérelem, ezért még a bútorzatot be kell szerezni. Ez egyelőre pár székből és egy kis asztalból fog állni. Ma délben megyünk Öcsivel intézkedni ez ügyben.

Rövid híreim következnek. :-)

Megjöttek a könyveim is, úgyhogy megyek a postára és rögvest nekilátok az olvasásnak. Nem is tudom, melyikkel kezdjem. Majd belelapozom, és amelyikre étvágyam lesz, azt "befalom". Bár tekintve, hogy 14 tanítványom van, nem is tudom, mikor lesz időm bármi másra. És ki fogja levinni a kutyát, ha én egész nap az irodában leszek?!

Megjöttek a csapjaink, nagyon szépek. Viszont a fürdőszobaszalon (ezt még egybe kell írni, ugye?) elkeverte vagy eladta másnak az általunk rendelt mosdókagyló tartókonzolját, úgyhogy még nem lehet semmit sem felszerelni... Ezt teszi a pontatlan adminisztráció. A száradás sebességétől függően a lakás április-májusra válik lakhatóvá. Addigra nem ártana valami jó kis konyhabútort megrendelni, de annyira nehéz így intézkedni, hogy mindketten dolgozunk... A délelőttök elúsznak, mert vagy az egyikünk, vagy a másikunk nem ér rá. A délutánok és az esték nekem meg esélytelenek bármilyen más programra. Minden nap 8 körül érek haza, és általában hullafáradtan. Kinek van kedve ekkor még bármit csinálni?

Ma megtaláltam Debrecen első és egyetlen Fidesz Kávézóját... hát érnek még meglepetések, pedig azt hittem, hogy ez alatt az idő alatt megszokom itt a dolgokat. Hát nem...

Készülök a Közlekedési Hatósághoz és az Okmányirodába, hogy hamarosan a kis jogosítványommal a zsebemben furikázhassak! Már alig várom! Hétvégére mozit vagy ilyesmit tervezünk Renivel meg Petivel, jó lenne kocsival menni. Ki a fene akar éjjel buszozni? Úgyhogy pénteken valószínűleg elhozzuk a kiskocsit Létáról. Már vállaltam, hogy lemosom szegénykét. Bár nem tudom elképzelni, mi a fenétől lett olyan rohadt retkes, amikor nem is használtuk egész télen. De hát ilyenek az autók, bepiszkolódnak, berregnek és füstöt eregetnek.

Kellemes napot mindenkinek az égi ború ellenére.

Betsy