Tavasz?!

Hol van már a tavasz? Ennyire még sosem vártam... Mikor jön már? áááá Ezt nem lehet bírni. Egyik nap 15 fok van, a másik nap leesik 5cm hó. Grrr. Tavaszt akarok.

Írom a tanári képesítő dolgozatomat. Nem mintha nem lennék így is elég képes a tanárságra, de erről most már azért szeretnék papírt is, ha kibírtam annyi idétlen pszichológia és pedagógia szemináriumot, előadást, vizsgát és még egy szigorlatot is. Persze 26-án vettem észre, hogy 25-én éjfélkor járt le a vizsgára jelentkezés, de már mozgósítottam a húgomat a csekkbefizetés és kérvényezés végett... Hogy én még akkor is képes vagyok lekésni egy jelentkezést, amikor már nem is vagyok egyetemista, ez számomra hihetetlen!

Megvolt az első lakógyűlésünk. Egyelőre 4 lakás lesz lakva a házunkban, mindenki április vége felé költözik. Mellettünk egy üres lakás lesz, amit egy házaspár vett a fiuknak, de ő mégcsak 18 éves, úgyhogy még egyelőre nem fog ott lakni pár évig. Aztán velünk szemben egy középkorú hölgy a férjével és a kiskutyájával, alattunk egy fiatal házaspár kisbabával, és velük szemben egy idősebb házaspár. Ennyi. Kiderült aztán, hogy nincs utcánk, mert ahová költözünk nem önkormányzati tulajdon, hanem a teleltulajdonosok közös magántulajdona, és mint tudjuk: közös lónak túros a háta (és nem túrós, ahogy sokan mondani szokták...) Emiatt nincs normális útburkolat, normális közvilágítás és utcanév meg házszámok. Bejelentkezni sem lehet a címre, szóval egy darabig még nem lesz normális otthonom. Megint. Vagyis még mindig. Ami gond ezzel az úttal még, hogy bármi történik - csőtörés, dugulás, vezeték meghibásodása - akkor az mindenki gondja lesz, vagyis: senkié. Ennyi ember nagyon nehezen tud megegyezni vitás ügyekben. Nem tudom, hogy lesz ez megoldva.

A héten elég sokat vezettem. Felváltva megyünk Öcsivel, egyik nap ő, másik nap én. De van, hogy nincs kedve, olyankor kétszer egymás után is én jövök. Kezdek belejönni, bár azért még nagyon nincs rutinom. Tegnap gyönyörűen átszáguldottam egy piroson, de nem vagányságból, hanem mert olyan sebességgel közelítettem meg a lámpát, hogy ha befékeztem volna, a mögöttem jövő tutira belém suhan. Szerencsére senki nem vette észre, csak mi :-)

Jövő héten megyek haza, jipííí! Remélem, addigra egy kicsit jobb idő lesz. Hátha sikerül Öcsit rávenni, hogy menjünk kocsival... A legutóbbi vonatozásom után nincs kedvem megint eme nagyszerű közlekedési eszközzel átszelni az országot. Arról nem is szólva, hogy ha ketten megyünk, feleannyiba kerül majdnem az autózás, mint a vonatozás.

Csak legyen már jóidő!