Szeretem, amikor egyedül vagyok itthon, mert szabadon garázdálkodhatok a konyhában. Ha Öcsi itt van, mindig ő dirigál, és úgy esélyem sincs bármiféle kreatívkodásra, mivel konyhai tehetségemet az ő instrukciói közé szorítja. Tegnap reggel Pestre ment képezni magát, így szalmaként most birtokba vettem a konyhát. Még a héten sikerült jó áron házi túrót vásárolnom, és azóta törtem a fejem, hogy mihez kezdjek vele. Ma felidéződött bennem a gőzölgő, cukros tejföllel leöntött, pirított morzsában meghempergetett túrósgombóc receptje... isteni! Ezt fogom csinálni a túrómból! Elő is készítettem a hozzávalókat, ilyenkor a konyhapult kirakodóvásárrá változik. Ott sorakozott a friss túró, a búzadara, tojás, cukor, vanillin és persze a szükséges edények, keverőeszközök. Szeretek "szemre" főzni, mert sosem tudom megjegyezni, hogy miből mennyi szükséges, a recepteket kikeresgélni pedig nem mindig van kedvem. Szóval most is szemre dolgoztam, de úgy látszik, elvétettem az arányokat, mivel a forró vízben a gombócok jócskán elvesztették gombócjellegüket, és meglehetősen amorf formát öltöttek magukra. Kétségbeesve kavargattam a vízből, túróból és egyéb hozzávalókból álló bugyogó masszát, és azon törtem a fejem, hogy most mi a manót kezdjek ezzel a szétmaszalódott túrósgombóccal... Hirtelen felgyulladt fejemben a lámpa: leveles tészta!
A készen kapható leveles tésztáról azt kell tudni, hogy a világ második legjobb találmánya (az első a H1N1 elleni oltóanyag... :-P) Az ember csak megveszi a boltban, aztán otthon beteszi a hűtőbe, amikor épp van 20 perce, akkor előveszi, így formálja-úgy formálja, beletesz egy kis édes vagy sós vagy bármilyen más tölteléket, és már kész is a finom desszert. Igazából én általában eléggé ellene vagyok a félkész dolgoknak, de ez a leveles tészta.... hát ez valami csúcs! És csak egy hajszállal marad le mögötte a kész réteslap! Szóval a leveles tészta a délutáni bevásárló körutamnak köszönhetően reménykedve várta a hütőben, hogy felhasználjam, és nem is kellett sokáig várnia... Mivel a túrógombócom nem hasonlított jobban a gombócra, mint egy doboz szög, ezért alternatív felhasználási módokon kellett gondolkodnom... Mivel leginkább töltelékformája lett a forró vízben, úgy gondoltam, hogy a legkézenfekvőbb, ha tölteléknek használom fel. Alaposan leszűrtem, és a leveles tésztával kibélelt tortaformába töltelékeltem. "Előmelegített sütőben" (mindig ezt írják a főzősblogok) kisütöttem. Most a konyhában várja, hogy Öcsi megjöjjön és lemeozza. Természetesen neki nem árulom el, minek készült lenni eredetileg ez a túrós lepény. Majd csak miután kiömlengte magát, hogy milyen isteni. Bár eme magatartás nem túl tipikus részéről... :-)
A másik specialitásom az egyserpenyős receptek. Ez nem valami modern, speciális ételtípust jelöl, csupán én adtam nekik ezt a nevet köszönhetően annak, hogy az összes belevalót el lehet készíteni egy serpenyőben. Ennek a tulajdonságnak számos előnye van. Például csak egy serpenyőt kell elmosogatni. Ez rögtön elég sokat nyom az előnyök latjába. Nálam azonban azért fejlődött ki ez a speciális receptúra, mert csak egyetlenegy serpenyőm van. Vagyis, most kicsit hazudok, mert már egy fazekam is van, de ebben általában tárolok valamit: hétvégéről maradt levest, arcgőzöléshez kamillateát, tegnapi főzeléket stb. Ezért ez a fazék leggyakrabban a főzésrehasználhatóság használati körén kívülre esik. Így alakultak ki tehát az egyserpenyős receptek.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van még egy jénai edényem....Mamikától kölcsibe.
Így teljes a konyhai garnitúrám.
A készen kapható leveles tésztáról azt kell tudni, hogy a világ második legjobb találmánya (az első a H1N1 elleni oltóanyag... :-P) Az ember csak megveszi a boltban, aztán otthon beteszi a hűtőbe, amikor épp van 20 perce, akkor előveszi, így formálja-úgy formálja, beletesz egy kis édes vagy sós vagy bármilyen más tölteléket, és már kész is a finom desszert. Igazából én általában eléggé ellene vagyok a félkész dolgoknak, de ez a leveles tészta.... hát ez valami csúcs! És csak egy hajszállal marad le mögötte a kész réteslap! Szóval a leveles tészta a délutáni bevásárló körutamnak köszönhetően reménykedve várta a hütőben, hogy felhasználjam, és nem is kellett sokáig várnia... Mivel a túrógombócom nem hasonlított jobban a gombócra, mint egy doboz szög, ezért alternatív felhasználási módokon kellett gondolkodnom... Mivel leginkább töltelékformája lett a forró vízben, úgy gondoltam, hogy a legkézenfekvőbb, ha tölteléknek használom fel. Alaposan leszűrtem, és a leveles tésztával kibélelt tortaformába töltelékeltem. "Előmelegített sütőben" (mindig ezt írják a főzősblogok) kisütöttem. Most a konyhában várja, hogy Öcsi megjöjjön és lemeozza. Természetesen neki nem árulom el, minek készült lenni eredetileg ez a túrós lepény. Majd csak miután kiömlengte magát, hogy milyen isteni. Bár eme magatartás nem túl tipikus részéről... :-)
A másik specialitásom az egyserpenyős receptek. Ez nem valami modern, speciális ételtípust jelöl, csupán én adtam nekik ezt a nevet köszönhetően annak, hogy az összes belevalót el lehet készíteni egy serpenyőben. Ennek a tulajdonságnak számos előnye van. Például csak egy serpenyőt kell elmosogatni. Ez rögtön elég sokat nyom az előnyök latjába. Nálam azonban azért fejlődött ki ez a speciális receptúra, mert csak egyetlenegy serpenyőm van. Vagyis, most kicsit hazudok, mert már egy fazekam is van, de ebben általában tárolok valamit: hétvégéről maradt levest, arcgőzöléshez kamillateát, tegnapi főzeléket stb. Ezért ez a fazék leggyakrabban a főzésrehasználhatóság használati körén kívülre esik. Így alakultak ki tehát az egyserpenyős receptek.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van még egy jénai edényem....Mamikától kölcsibe.
Így teljes a konyhai garnitúrám.
