Meghalt Harold Pinter... béke poraira.
Bár szeretem a "kitchen sink"-et, azt hiszem, túl keveset olvastam tőle (is)... talán csak 2 drámát ... ezt be kell pótolnom.
Végülis mégiscsak egy Nobel-díjas íróról van szó. Ráadásul ő írta a John Fowles: The French Lieutenant's Woman c. regényéből készült film forgatókönyvét is, amit imádunk, ugye, Tibi?:)
Tegnap elég korán végeztünk a teendőkkel, a fát is már délelőtt feldíszítettük. Mindezt azért, mert el szerettem volna menni az istentiszteletre Bőnyön. Hát kár volt... Az új tiszteletesnek nem igazán sikerült megérintenie testvéreink szívét. Komolyan, én ilyen pocsék karácsonyi istentiszteleten még sosem voltam. Momoval a beszéd 80%-ában azon gondolkodtunk, vajon miről beszélhet a tiszteletes. A maradék időben pedig azon háborogtam, hogy képes valaki a hívei előtt karácsony szentestéjén politizálni. Előadta, hogy milyen jó, hogy hangosan kiálthatunk, hallathatjuk nyilvánosan a hangunkat, sokszor olyan helyeken is, ahol talán nem odaillőnek gondoljuk... Most komolyan... politikai gondolkodástól függetlenül ez nem ideillő beszéd! Miért nem lehet karácsonykor szeretetről, összetartásról, családról meg az ilyenkor szokásos csöpögős izékről beszélni? Még azt is inkább elviseltem volna...
Ma még a húgomék rohamát kell kibírnom, és 26-án eljön végre a szent pihenés napj
a... anya dupla vagy inkább tripla adag kaját készített, mert elvileg jöttek volna a keresztapámék, de mivel nem érkeztek meg, ezért pár hétre el vagyunk látva kajával. :-)
A kajáról jut eszembe: felteszek majd egy képet a kiskutyuinkról... már 3 nap alatt is annyit nőttek, hogy hihetetlen! Nagyon édesek.
Mára ennyi, Kedves Olvasók, elfáradtam nagyon a karácsonyban...
Íme még pár kép az estéről.
A nagyrészt általam díszített kis karácsonyfánk arany-piros színekben (anya azt mondta, majd csak akkor lesz megint nagy fánk, ha lesz unokája...áááááá...)
Egy jólsikerült rólam :D és egy az én egyetlen Momokámmal :)
cipánt is. Tibi szerint kétféle ember van, aki szereti, illetve aki nem szereti... hááát ha így jobban megnézem, lehet, hogy én a 2. csoportba tartoznék inkább :-DA kiskutyák nagyon édesek. Lacus csinált róluk ma egy csomó fotót, talán fel tudom őket tenni ide. Két kis fekete szőrcsomó, és csak onnan tudni, melyik az elejük, hogy onnan jön a kis csaholó hang, meg ott a két kis gombszem és gomborr. Én kedvesen csak "kis csumpik"-nak hívom őket, holott van már nevük. Igaz, folyton változik... legutóbb még Kócos és Kesztyű,most Kócos és Pocok voltak.
Holnap én főzök ebédet, és Momoval megfőzzük a narancsdzsemet. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül.
Nagy mákom van. Az oktatóm holnap reggel megy Büdöspestre kocsival, így vele mehetek, és nem kell az "Ismerd meg hazádat"-mozgalom keretein belül (tudom, Tibi, hogy ezt a poént már elsütöttem, de a nagyközönség még nem hallotta) beutaznom az ország szegleteit, hogy K (mint Kelet)-ből eljussak Ny (mint Nyugat)-ba. Reggel 6-kor indulunk annak ellenére, hogy az eredeti tervben 8 óra szerepelt. De sebaj, legalább korán otthon leszek. De jó lesz! Már nagyon várom. Megvettem szegényes Jézuskám ajándékait is. Anyának a Szenzeót, hogy ihassa a Hollandiában kóstolt fincsi habos kávét. Apának Momoék szerzik be, legalábbis remélem, beszerezték! Jaj, már nagyon várom, hogy otthon legyek kis családommal. Készülődjünk az ünnepre... bár az elmúlt 26 évem 80%-ában botrányos volt a Szenteste, azért én szeretem a Karácsonyt.
Kivittük az alapanyagokat az építkezéshez, épp akkor értünk oda, amikor már a melósok hazamentek, de a kivitelező még ott volt. Mivel az utca az ott folyó építkezések miatt sártengerré változott, ezért félig pallókon egyensúlyozva, félig sárban dagonyázva hordták be a csempéket, fugát, ragasztót az épületbe. Közben besötétedett. Zseblámpával világítottunk nekik :-) Mindenesetre már csak a mosdókagylók és a vécé van hátra, meg a szobákba a laminált padló. És már költözhetünk! :-D
A fenébe! Elfelejtettünk Öcsivel a karácsonyi vásárban langallót enni!
Tegnap megrendeltük a kádat meg a csempéket a fürdőbe és a vécébe. Igazából sok választásunk nem volt, abból kellett kérnünk, ami volt raktáron, mert ugye ünnepek, zárvatartás...miegymás...a lényeg: szép lesz. Csütörtökön érkezik a spanyol járólapunkkal együtt.
Múlt héten megnéztük a lakáskát, már bent volt a bejárati ajtó és a falba épített vécétartály. Nem is tudtam, hogy egy vécétartályt ilyen örömmel lehet üdvözölni :-)
Gyűlnek, gyűlnek szépen az új kis tanítványkáim. Linda nagyon szépen halad, már a múlt időt vesszük, pedig csak egy hónapja kezdte. Igaz, vannak gondjai a kiejtéssel, mivel németül elég jól tud, de ezt elnézem neki :-) Majd Londonban csiszolódik a kiejtése, most elég ha az alapokat tudja. Nagyon szorgalmasan dolgozik, szívja magába a tudást, mint a szivacs. Szeretem az ilyen tanítványokat. Közben Andival, akivel már ezeréve ismerjük egymást, hiszen együtt kezdtük az "ájem-júár"-t, próbálunk online készülni a nyelvvizsga ismétlésére. Szegénynek 3 ponton múlt a dolog.
Amióta sztrájk van a vasúton, egészen otthonosan érzem magam Debrecenben. Gyakorlatilag az összes busz, ami Hajdúszoboszlón áthalad tömve van, mint síszezonban a gipszelő... Szinte hihetetlen, hogy egy kis munkabeszüntetés képes minden délutánomba belevarázsolni a régi jó öreg "piros 7-es reggel 8-kor" hangulatát. Már-már élvezettel szippantom be a levegőtlen buszbelsőben terjengő szagokat, és megállapítom: ez igen, mintha csak Budapesten lennék! A francba is! Néha hiányzik az a rohadt, mocskos, koszos, falfirkás főváros, a húgyszagú hajléktalanjaival, a Lehel piac környékén térdig érő feles üvegekkel...krisnás kéregetőkkel... Néha elképzelem, hogy a Ferencieken állok a 7-es megállójában és a híd felé bámulok, és akkor kel a nap az épületek mögül. Talán valami régi emlék lehet 2000-ből, amikor a magyar szak még a Pesti Barnabás utcai épületben volt és mentünk reggel 8-ra a 3.-ra nyelvészeti proszemináriumra Zsilinszky Éva nénihez...hmmm...de jó is volt. Na, de elég a nosztalgiából!
A sztrájknak, amellett, hogy visszahozza Büdöspest (ahogy Szalaikati mondaná) hangulatát, van negatív következménye is sajnos. Fogalmam sincs, hogyan fogok pénteken hataérni szülőfalumba. Csekkoltam a neten, hogy a buszozás szóba sem jöhet. Reggel 9-kori indulással, 3 átszállással mindenféle általam még sosem hallott helyeken, fél 5-kor már Győrben is lennék... csak ugye onnan még Bana úgy 20 km. És nem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy ha mondjuk Szeged felé indulok, az nem kis kerülő kilométerben, percben és forintban, és nálam mostanában minden - ahogy Puskin mondaná - az Anyegin múlik.... Holnap ennek is utánajárok, hátha van a MÁVnak 1-2 dugivonata. Az sem baj, ha sztrájkolnak az ellenőrök.
Ma is vezettem. Azt hiszem, jobban, mint eddig. Mármint ezt én nem érzem, de az oktatóm szinte alig mondta, hogy ne rángassam a kormányt. Viszont a parkolás tényleg a rögeszméje. Kis túlzással azt mondhatnám, ha megállok, kiugrik egy szögmérővel, és megnézi tényleg párhuzamos-e az a párhuzamos, és merőleges-e a merőleges. Legalább a kuplungot (angolul: clutch! nem cuplung, ahogy annak idején az angoltanárom hitte volt...) nem nyomtam egyfolytában, mint süket a csengőt. A sávváltással még vannak gondok. Namely, hogy gyakorlatilag lemaradok a sávról... mire odaérek, hogy na, akkor átmegyek, addigra már záróvonal van, és mehetek arra, amerre nem akarok. Szörnyű. Amúgy téli napsütésben a legrosszabb vezetni: "Alant repül a nap, mint a fáradt madár", és szart se látni.
Holnap még kari ajcsik után is kell mászkálnom. Elvileg hugimnak megvolt az ajcsija, a vaterán licitáltam neki az Abigél musicalre 2 jegyre, és a hirdető már le is zárta az aukciót. Ma 2 kor járt le, de valami alattomos ribanc - valami Bekka34 - lenyúlta az aukciómat. Bocs, Momo, majd kapsz valami mást..pedig tudom, ennek örültél volna...
Na mára ennyi, Drága Rajongóim. Olvassatok és élvezzetek..izé...élvezzétek (ugyeugye az a fránya határozott ragozás!)
Betsy
Pénteken mentem először vezetni Debrecenbe. Miután heteket várakoztam arra, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság továbbítsa irataimat, végre beülhettem a kormány mögé... Öcsi régi oktatójához járok. Nyugis, bajszos ember. Mindent precízen elmagyaráz, és nem hergeli fel magát, amikor tiszta erőből taposok a fékre vagy éppen 40-nel száguldok át a zebrán a gyalogosok között. Na jó, túlzok, mint mindig :-) Viszont E/3-ban azt mondja, "megyen", és ettől mindig olyan jó kedvem lesz, hogy öröm vele vezetni tanulni. Komolyan.
Szóval ma már nem volt ismeretlen számomra az út, de a fene sem gondolta, hogy ebben a városban ennyi egyirányú utca van lekopott útjelekkel és tömegével szabálytalanul parkoló autókkal. Nagyon veszélyesek! Főleg, ha azt az utasítást kapod, hogy parkolj le, ahol tudsz, és te kis naiv assziszed, hogy ha a többi autós példáját követed, nagyot nem tévedhetsz... hát pedig de!
Az egyik hír ma számomra. Ma tudtam meg, hogy mivel én egy szemét aljas egyik megyéből a másikba átmenő gépjárművezető tanuló vagyok, ezért nekem bizottság előtt kell majd vizsgát tennem. Hasonlóan szigorú büntetést rajtam kívül csupán az 5x bukottak kapnak. Ja, és mi az, hogy "bizottság"? Hát, hogy nem egy, hanem kettő vizsgabiztos ül be mögém. Ja, igen, a kis Volkswagen Poloba. Hát nagyon fogok röhögni, ha 100 kiló felett lesznek, az biztos.
A másik hír, hogy amiért ilyen szemét aljas...stb. vagyok, nemcsakhogy bizottság előtt, hanem külön, a Hatóság által összevisszakitalált vizsgaútvonalakon kell majd haladnom. Ez utóbbi tény mondjuk nem kavarja fel nagyon a lelkivilágomat tekintve, hogy nekem aztán édesmindegy, hogy melyik utca, melyik tér, mivelhogy általában fogalmam sincs, merre járunk. Sokszor örülök, ha az "ez milyen tábla volt?" kérdésre azon kívül, hogy "miért, volt itt tábla!?" más választ is tudok adni.
Holnap 8-ra megyek és délig tekerem a kormányt. Aki tudja, adja tovább: imádkozzál értünk és a gyalogosokért, mindörökké, ámen...
Drága Tibike, Egyetlen Igaz Néhai Sörtúratársam (mármint a Sörtúra néhai...akkor Néhaisörtúra-társam? Vagy mit mond erről a mozgószabály?!)
Íme a blog, amire vágytál. Még nem tudom, mi lesz benne és milyen gyakorisággal..majd kiderül.
Szóval:
TOLLE, LEGE!
(Nem kicsit nagyképűség ezzel kezdeni, mi?:) )
Először is rögtön egy magyarázkodással kezdeném szerény kis irományomat. Mielőtt a Duna (vagy Tisza) keleti partján élő honfitársaim lebecsületsértőznének, elmondom, hogy miért "márténylegmajdnem Romániában" vagyok én mostan.
Párom szüleinél, Létavértesen tett látogatásaink során hűséges mobilszolgáltatóm - akihez én mindig hűségesebb vagyok 2 évvel, mint ő hozzám -, rendszeresen ellát a következő vicces SMS-ekkel: "A V...fone üdvözli Önt Romániában az xy hálózatán." stb.
Nos, innen a cím, meg persze Tibitől, akivel az egyetem unalmas szociolingvisztika óráin (amelyeket volt szerencsénk együtt többször is felvenni az indexünkbe...) is már ilyen és hasonló mókás turpisságokon törtük a fejünket.
Szóval itt vagyok már több, mint egy hónapja majdnemromániában, és várom, hogy történjenek az események...
