Tegnap megrendeltük a kádat meg a csempéket a fürdőbe és a vécébe. Igazából sok választásunk nem volt, abból kellett kérnünk, ami volt raktáron, mert ugye ünnepek, zárvatartás...miegymás...a lényeg: szép lesz. Csütörtökön érkezik a spanyol járólapunkkal együtt.
Múlt héten megnéztük a lakáskát, már bent volt a bejárati ajtó és a falba épített vécétartály. Nem is tudtam, hogy egy vécétartályt ilyen örömmel lehet üdvözölni :-)
Gyűlnek, gyűlnek szépen az új kis tanítványkáim. Linda nagyon szépen halad, már a múlt időt vesszük, pedig csak egy hónapja kezdte. Igaz, vannak gondjai a kiejtéssel, mivel németül elég jól tud, de ezt elnézem neki :-) Majd Londonban csiszolódik a kiejtése, most elég ha az alapokat tudja. Nagyon szorgalmasan dolgozik, szívja magába a tudást, mint a szivacs. Szeretem az ilyen tanítványokat. Közben Andival, akivel már ezeréve ismerjük egymást, hiszen együtt kezdtük az "ájem-júár"-t, próbálunk online készülni a nyelvvizsga ismétlésére. Szegénynek 3 ponton múlt a dolog.
Amióta sztrájk van a vasúton, egészen otthonosan érzem magam Debrecenben. Gyakorlatilag az összes busz, ami Hajdúszoboszlón áthalad tömve van, mint síszezonban a gipszelő... Szinte hihetetlen, hogy egy kis munkabeszüntetés képes minden délutánomba belevarázsolni a régi jó öreg "piros 7-es reggel 8-kor" hangulatát. Már-már élvezettel szippantom be a levegőtlen buszbelsőben terjengő szagokat, és megállapítom: ez igen, mintha csak Budapesten lennék! A francba is! Néha hiányzik az a rohadt, mocskos, koszos, falfirkás főváros, a húgyszagú hajléktalanjaival, a Lehel piac környékén térdig érő feles üvegekkel...krisnás kéregetőkkel... Néha elképzelem, hogy a Ferencieken állok a 7-es megállójában és a híd felé bámulok, és akkor kel a nap az épületek mögül. Talán valami régi emlék lehet 2000-ből, amikor a magyar szak még a Pesti Barnabás utcai épületben volt és mentünk reggel 8-ra a 3.-ra nyelvészeti proszemináriumra Zsilinszky Éva nénihez...hmmm...de jó is volt. Na, de elég a nosztalgiából!
A sztrájknak, amellett, hogy visszahozza Büdöspest (ahogy Szalaikati mondaná) hangulatát, van negatív következménye is sajnos. Fogalmam sincs, hogyan fogok pénteken hataérni szülőfalumba. Csekkoltam a neten, hogy a buszozás szóba sem jöhet. Reggel 9-kori indulással, 3 átszállással mindenféle általam még sosem hallott helyeken, fél 5-kor már Győrben is lennék... csak ugye onnan még Bana úgy 20 km. És nem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy ha mondjuk Szeged felé indulok, az nem kis kerülő kilométerben, percben és forintban, és nálam mostanában minden - ahogy Puskin mondaná - az Anyegin múlik.... Holnap ennek is utánajárok, hátha van a MÁVnak 1-2 dugivonata. Az sem baj, ha sztrájkolnak az ellenőrök.
Ma is vezettem. Azt hiszem, jobban, mint eddig. Mármint ezt én nem érzem, de az oktatóm szinte alig mondta, hogy ne rángassam a kormányt. Viszont a parkolás tényleg a rögeszméje. Kis túlzással azt mondhatnám, ha megállok, kiugrik egy szögmérővel, és megnézi tényleg párhuzamos-e az a párhuzamos, és merőleges-e a merőleges. Legalább a kuplungot (angolul: clutch! nem cuplung, ahogy annak idején az angoltanárom hitte volt...) nem nyomtam egyfolytában, mint süket a csengőt. A sávváltással még vannak gondok. Namely, hogy gyakorlatilag lemaradok a sávról... mire odaérek, hogy na, akkor átmegyek, addigra már záróvonal van, és mehetek arra, amerre nem akarok. Szörnyű. Amúgy téli napsütésben a legrosszabb vezetni: "Alant repül a nap, mint a fáradt madár", és szart se látni.
Holnap még kari ajcsik után is kell mászkálnom. Elvileg hugimnak megvolt az ajcsija, a vaterán licitáltam neki az Abigél musicalre 2 jegyre, és a hirdető már le is zárta az aukciót. Ma 2 kor járt le, de valami alattomos ribanc - valami Bekka34 - lenyúlta az aukciómat. Bocs, Momo, majd kapsz valami mást..pedig tudom, ennek örültél volna...
Na mára ennyi, Drága Rajongóim. Olvassatok és élvezzetek..izé...élvezzétek (ugyeugye az a fránya határozott ragozás!)
Betsy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése