Pénteken mentem először vezetni Debrecenbe. Miután heteket várakoztam arra, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság továbbítsa irataimat, végre beülhettem a kormány mögé... Öcsi régi oktatójához járok. Nyugis, bajszos ember. Mindent precízen elmagyaráz, és nem hergeli fel magát, amikor tiszta erőből taposok a fékre vagy éppen 40-nel száguldok át a zebrán a gyalogosok között. Na jó, túlzok, mint mindig :-) Viszont E/3-ban azt mondja, "megyen", és ettől mindig olyan jó kedvem lesz, hogy öröm vele vezetni tanulni. Komolyan.
Szóval ma már nem volt ismeretlen számomra az út, de a fene sem gondolta, hogy ebben a városban ennyi egyirányú utca van lekopott útjelekkel és tömegével szabálytalanul parkoló autókkal. Nagyon veszélyesek! Főleg, ha azt az utasítást kapod, hogy parkolj le, ahol tudsz, és te kis naiv assziszed, hogy ha a többi autós példáját követed, nagyot nem tévedhetsz... hát pedig de!
Az egyik hír ma számomra. Ma tudtam meg, hogy mivel én egy szemét aljas egyik megyéből a másikba átmenő gépjárművezető tanuló vagyok, ezért nekem bizottság előtt kell majd vizsgát tennem. Hasonlóan szigorú büntetést rajtam kívül csupán az 5x bukottak kapnak. Ja, és mi az, hogy "bizottság"? Hát, hogy nem egy, hanem kettő vizsgabiztos ül be mögém. Ja, igen, a kis Volkswagen Poloba. Hát nagyon fogok röhögni, ha 100 kiló felett lesznek, az biztos.
A másik hír, hogy amiért ilyen szemét aljas...stb. vagyok, nemcsakhogy bizottság előtt, hanem külön, a Hatóság által összevisszakitalált vizsgaútvonalakon kell majd haladnom. Ez utóbbi tény mondjuk nem kavarja fel nagyon a lelkivilágomat tekintve, hogy nekem aztán édesmindegy, hogy melyik utca, melyik tér, mivelhogy általában fogalmam sincs, merre járunk. Sokszor örülök, ha az "ez milyen tábla volt?" kérdésre azon kívül, hogy "miért, volt itt tábla!?" más választ is tudok adni.
Holnap 8-ra megyek és délig tekerem a kormányt. Aki tudja, adja tovább: imádkozzál értünk és a gyalogosokért, mindörökké, ámen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése