Még mindig nem...

... költöztünk be. Nem is részletezem az okokat, mert hacsak rá gondolok, eszméletlenül feldühít a dolog. Szerencsére a kis növényeim kihajtottak, legalábbis ami a petrezselymet és a zsázsát illeti, és ez némileg megvigasztal. A bazsalikom magasról letojja az én vizslató szememet, és nem hajlandó előbújni a föld alól. Pedig őrá lenne a legnagyobb szükségem, mert a bazsalikom az egyik kedvenc fűszerem.
A zsázsa egyébként nem is rossz. A hétvégi partira készítettünk görögsalit és ecetes-majonézes krumplisalit, és az utóbbi tetejét megszórtam egy kis zsázsával. Páran gyanakodva nézték, de pár pohárka után már senkinek sem tűnt fel, hogy gyanús zöld növények kandikálnak ki a krumpli- és hagymakarikák közül. A grillparti isteni volt. Gyula nagyon finom csilis szószt készített, valami sörrel és fűszerekkel kevert izé volt. Nyami. Illetve előkerültek a kedvenc koktélaink is: Mojito, Cosmopolitan és még valami könnyű nyári izé. A parti elején egy kicsit megijedtem, mert egyedül voltam az 5 fiúval, mivel Reni este 8-ig dolgozott, Rita otthon maradt a beteg kislányával, Grétivel, Évi valami szemészkonferenciáról autózott éppen haza Budapestről. De azután szerencsére befutott Évi és Reni is, meg még egy pár csatlakozott a lakomához. Miután mindent befaltunk, és Gyula mindentudó telefonja 80%-os esélyt jelzett az esőre, amely hamarosan 100%-osan realizálódott. Ekkor bevonultunk a nappaliba, majd pár újabb koktél elfogyasztása után elindultunk egy "tejfakasztó buliba". Néztem ugyan nagyokat, de aztán felvilágosítottak, hogy ez tulajdonképpen a baby shower magyar megfelelője, vagyis ha születik egy kisbaba, akkor megköszöntik őt és az anyukát. Hogy ettől hogyan lesz az anyának több teje, azt nem tudom, bár nekem ez az elnevezés meglehetősen ellenszenves, sőt egészen gusztustalannak mondanám, ha nem félnék attól, hogy 1-2 anyuka idetéved és kígyót-békát kiabál rám.
Szerencsére a "tejfakasztó bulin" semmi OLYAN nem történt :-) Sima buli volt. Bár némileg problémát jelentett, hogy csak 4-5 szám volt a gépben, így az Eddától a "Háromszor szóóóltam rááááád..."-ot elég sokszor meg kellett hallgatnunk, mert a társaságban lévő miskolci származásúak ezt erőteljesen igényelték. Miután megtudták, hogy én Győr környékéről származom, minden Tankcsapda számnál megkérdezték tőlem: "és ezt ismerik Győrben????" áááááááá!

A nyárra való tekintettel igencsak megcsappant a tanítványaim száma. Ezért elvállaltam 1-2 fordításos munkát is, most éppen a kisállatok ortopédiai és neurológiai vizsgálataiba vetem bele magam. Nem is baj, mert ha lesz egy sánta kutyám, fel tudom mérni majd, hogy mi a baja. Erről jut eszembe, hogy a hugim kapott egy kis görényt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet :-) Biztosan nagyon édes. Én csak egy kutyát szeretnék. De azt nagyon.

Fűszerkertem

Itt a nyár. Ilyenkor mindig egy kicsit több időm jut magamra, másokra. Mármint olyan másokra, akik nem a tanítványaim. A "nebulók" elmentek nyaralni, vagy éppen élvezik az iskolanélküli napokat-heteket, és eszük ágában sincs az én óráimon sínylődni, bármennyire szórakoztató elfoglaltságok jelent is az.
Szabadidőm kihasználására rendet raktam környezetemben, és elhatároztam, hogy elkezdem a régóta vágyott fűszerkertem telepítését. No, ne gondoljatok nagy dologra, jelenleg kísérleti stádiumban van a termesztés. Először is a Baumaxban járva addig nyavalyogtam Öcsinek, amíg fel nem szerelkeztünk virágfölddel és fűszermagokkal. Próbaképpen 3 csomaggal vettem: petrezselyem, bazsalikom és zsázsa. Igen, zsázsa, nem pedig zsálya. Nem sokat tudtam ugyen erről a növényről, ezt azóta pótoltam az Internet segítségével. Megtudtam, hogy növénykém, ha egyáltalán kidugja a fejét a földtakarójából, kiváló C-vitamin forrást fog jelenteni nekem a télre. Remek! :) A petrezselymet szerintem mindenki ismeri, bár remélem, nem fog túl nagy gyökeret ereszteni, és nem lesz belőle leveszöldség, mert egy laposkásabb cserépbe ültettem. A bazsalikom pedig az egyik kedvencem, mert szép, jószagú és jóízű, szinte mindenbe szoktam tenni pörkölttől a salátáig. Elültettem tehát a magokat edénykékbe, és hamarosan tájékoztatni fogok minden érdeklődőt a növénykék állapotáról. Egylőre nem látszik változás, ami nem csoda, hiszen kb. két órája tettem őket a földbe.

Szombaton ismét partira vagyunk hivatalosak. Öcsi már pénteken is kirúg a hámból, az urológiások paint ballozni készülnek. Hát, mit ne mondjak, nem a klasszikus hivatalos rendezvénytípusokat kedvelik az ottani dokik-nővérek...  Nekem már a múltkori nagycsaládos hétvégi bográcsbirka is meglehetősen rendhagyó volt, de ez a paint ball...! :) Gondolkodtam, hogy lehetne a paint ballt magyarítani. Van valakinek valami használható ötlete? A festékharc nehézkes... már eleve a festék szó is meglehetősen lassú az angol paint helyett, amiben szinte már benne is van a lövés érzete...egyelőre maradjon paint ball, amíg nem lesz jobb ötletem vagy ötletetek. Szóval ez lesz pénteken (Öcsinek), nekem pedig hétországra szóló pihenés vagy takarítás. Ezt még nem döntöttem el. Szombaton a barátainkhoz megyünk garden partyra, ugyanis Petinek, Reni barátnőm pasijának ünnepeljük a 30. szülinapját és névnapját. Azért nem náluk rendezzük, mert ők egy 10 emeletesben laknak, és ott elég nehéz lenne kint sütögetni. Inkább Gyuláékhoz megyünk, nekik van szép udvaruk, nagy terasszal, így a sütögetés megoldva. Már csak az időjárás miatt kell aggódni. Itt ugyan ma süt a nap, de tegnap este hatalmas eső vonult át a régió felett. Annyira csúnya volt az ég, hogy Öcsi visszajött értem Debrecenbe kocsival, hogy ne kelljen a szakadó esőben buszoznom.

Figyelem a kis ültetvényemet... remélem, szárba szökken a vetés :)))))

Gerleként az élet...

... bizony nem egyszerű. Erre a megállapításra akkor jutottam, amikor a banai házunk erkélyére kiülve megfigyeltem, hogyan tanul repülni az egyik kis tollas a házunk előtti tujákon. Először kievickélt az egyik kinyúló ágra... majd hatalmas elrugaszkodással próbált átlendülni egy, a közelben ringatózó, telefonzsinórra. Mivel ez a távolság egy gerleugrással megközelíthetetlennek bizonyult, ezért feljebb evickélt még egy ággal, mert úgy látta, hogy innen talán el lehet érni a zsinórt. Tévedett. A kis gerle lebucskázott még vagy két tujaemeletet, és egy közbülső ágon landolt, félig fejjel lefelé lógva. Az anyukája (vagy apukája?) tehetetlenül figyelte a szomszédos mogyoróbokorról. Igazából rájöttem, hogy az én életem is ilyen...bukdácsolok mogyoróbokorról tujára, onnan telefonzsinórra, keresem a helyem a nagyvilágban. Pofára eséseimet pedig a szülők némán figyelik :)

Jó hazajönni. Az egész hétvégés meló, amikoris Jucussal az  EFTTEX expon promotáltuk a tiszafüredi gyártmányú horgászcsalit, majd az azt követő találkozások a legjobb barátaimmal eléggé lefárasztottak. Gyakorlatilag nem tudtam eldönteni, hogy fáradt vagy másnapos vagyok-e, de talán mind a kettő voltam. Rengeteg külföldi vendég volt, sokat kellett angolul beszélni (egyszer németül is, meg spanyolul - "hola, can i help you?") Jucus is talált fogára való olaszokat :) Igazán szép volt a standunk, olyan jó kis magyaros. Sajnos díjat nem kaptunk, gondolom az már előre le volt zsírozva, ahogy az ilyen rendezvényeken lenni szokott.

Az utána következő ivászatról sajnos (szerencsére?) nincsen fotóbizonyíték, de akinek egy csöpp fantáziája van, az el tudja képzelni. Csak annyit, hogy "nagyon" fáradt voltam! :)
A kiállítás sikerét számomra a bulgárokkal való beszélgetés hozta meg, hiszen kaptam tőlük ajándékba egy hupikék 20 literes műanyag etetőanyag-keverő vödröt. Fedővel! Annyira jó, hogy mutatta a csávó, hogy akár 100 kilót is elbír, ha ráállok. Gondoltam, köszi, ennyit azért nem híztam... Mindenesetre vasárnap miután összepakoltunk (hihetetlen volt, hogy a munkások 1 óra alatt szétkapták az egész kiállítást, mintha sose lett volna...igazi profik... bezzeg mi!), Jucussal kibattyogtunk az exporól a Pillangó utcai metróig, kezemben a kék vödörrel. Azért a badge-et a nyakamban hagytam, meg az egyenpólót sem vettem le, hogy azért lássák, hogy valami rendezvényről jövök, nehogy azt higgyék, idiótaságból cipelek egy nagy vödröt. De ez a szép Budapestben! Hogy mindent lehet, amit nem tilos! Felszálltam a metróra - vödörrel. Keletiben leszálltam, átgyalogoltam a metrótól a 73-as troliig - vödörrel. 73-as trolival elmentem a Podmaniczkyig majd onnan gyalog kb. 6 utcányit az Izabellától a Bajzáig - igen, szintén vödörrel. Bár elég fáradt voltam, de azért titkon lestem az emberek arcát. A nagy kék vödörrel csámpázó fehérpólós badge-es lány teljesen hétköznapi látványnak számít Pesten. Egyedül a metrón szólított meg az ellenőr, de szerintem ő is csak azért, mert köszöntem neki. El is felejtettem, hogy ez ott nem szokás! Jucus pedig megvádolt, nem teljesen alaptalanul, hogy minden egyenruhással kikezdek! :-)

Vasárnap este már olyan fáradt voltam, hogy kajálni sem volt erőm elmenni, csak valami ételbárból rendeltem levest és főételt. Kaptam ajándékba palacsintát is hozzá, a legjobb azonban az egészből a főételhez rendelt uborka volt... Korán akartam lefeküdni, de végülis Öcsivel egészen éjjel 11-ig beszéltünk MSN-en, és végül - szerintem már a fáradtságtól - nem tudtam elaludni. Egész éjjel forgolódtam, szokatlan volt az ágy, a zajok és a fények (tesómék albijában aludtam). Hiába használtam legjobb ágybéli barátomat (nem, nem vibrátor...), a füldugót, mégsem jött álom a szememre. Mire elaludtam, rámjött a sörözések utáni sürgős éjjeli kimászkálhatnék, pedig aznap nem is söröztem. Amikor ezen túltettem magam, jött a menetrendszerinti orrdugulás, majd mire ezt is leküzdöttem, pirkadni kezdett, elindult az utcán a troli, a kenyeresautó, a kukások, a szomszéd néni és a galambok is a párkányra ültek családi életet élni. Így telt el az az éjszaka, amit utoljára Budapesten töltöttem, és amikor pihenni szerettem volna.
Hétfőn utaztam haza, délre már otthon is voltam. Ettem - pihegtem. Az egész nap csendes semmittevésben telt, de aludni nem tudtam. Apa hazajött Münchenből. A gyanús kinti meló valóban gyanús volt. Mivel a kinti feltételek nem olyanok voltak, amit itthon ajánlottak, ezért egy hátraarccal még aznap visszaindultak. Most várjuk a holland munkaajánlatot, de most már szerződés nélkül egy métert sem tesznek.
A mai nap is mozgalmas volt. Délelőtt terpeszkedtem, ahogy itthon illik :) majd elmentünk a mamához. Majd egy ismerőshöz megnézni a házilag barkácsolt ágyát. Aki ismeri aput, az tudja, hogy ha a fejébe vesz valamit, addig nem nyugszik, amíg az úgy nem lesz, ahogy ő gondolja. Addig piszkál, addig mondogatja, addig nyaggat, amíg legyintek, hogy jó, akkor menjünk, nézzük meg azt a fasza ágyat. Megnéztük. Fasza. De mit kezdjek vele, amikor 350 km-re lakunk? :) Viszont voltak ott éééédes kiskutyák. Sajnos nem hozhattam el egyet sem, pedig annyira szerettem volna! Öcsi sajnos nem engedi. Bele van őrülve ebbe a vadászatos dologba...és ezért nekünk csak vadászkutyánk lehet. Na de egy vadászkutyát nemis lehet Norma Jane-nek hívni...
De a kiskutyát azért megmutatom, szerintem irtó ari:) 

A kutyanézés után anyával elmentünk  Kiskócosnak bolhairtót venni, mert nagyon sokat vakarózik. Holnap majd szépen lekezeljük. Meglátogattuk a másik mamát is, megjött a téli tüzelője, úgyhogy egy kis fizikai munkával (fapakolás) frissítettem hétvégén elfáradt szellememet. A kamrában megtámadott egy csapat felháborodott dongó, akiknek valószínűleg arrafelé volt a fészkük. Először azt hittem, be akarnak költözni. Még mondtam is nekik, tapasztalt költözőként, hogy várják meg, amíg felrakom a fát, addig ne költözzenek, amíg nincs kész a kéró. Aztán ketten lettek, majd hárman...végül már a szánkba és fülünkbe is dongók akartak repülni... Az egyik üldözőbe vett. Mama nem kis mulatságára körbefutottam az udvart, a dongó nem tágított a fejem mellől. Már a harmadik kört róttam, a kacsák a farakás mögött kerestek menedéket, és a törpetyúkok, akik a farakás tetejére felmászva csipegették ravaszul a meggyet a fa lelógó ágairól, csodálkozva meredtek rám buta tyúkszemükkel (hahaha, tyúkszem:))))... Végül a dongót egy jól irányzott, határozott pofonnal sikerült a földre terítenem. De mondtam anyának, hogy ezennel ünnepélyesen átadom a helyemet a fáskamrában, inkább kintről hordom a fát, merthogyénmégegyszerbenemmegyek ebbe a dongófészekbe, az héccencség! Végül a fát behordtuk, a dongók pedig visszatérhettek dongófészkükbe.
Ettől a kalandtól és a farakástól leizzadva tértünk haza jól megpakolva, mivel végre begyűjtöttem cuccaim azon részét, amelyek idestova október óta a mama tévéasztala alatt porosodtak egy dobozban. Nem is tudtam, hogy ilyen jó érzés lesz majd újra a kezemben fogni ezeréves kolis bögréimet, amiből természetesen nincs két egyforma, ahogyan a felespoharakból sem. Szedett-vedett tányéraimról, ütött-kopott edényeimről nem is szólva. Köszi, mamikám, hogy vigyáztál rájuk! Sajnos azt hiszem, ha ezek közül bármelyiket megpróbálom becsempészni a szép új konyhába, Öcsi azonnyomban és örökre szakít velem :)))) De hiába, Rák vagyok, kellenek az emlékeim, meg a sok kis személyes bigyóm. Úúúúúgy hiányoztak! Ezt nem értheti egy Vízöntő...
Holnap ebéd után indulunk Hajdúszoboszlóra. Rávettem anyáékat, hogy ha már apa úgyis visszajött Münchenből, utazzanak még egy kicsit, jöjjenek el Debrecenbe és Szoboszlóra, nézzék meg a lakást, pihenjenek, fürdőzzenek. Apa rögtön jelezte azon igényét, mely szerint meg kívánja szerelni a lakásban lévő összes lehetséges szerelnivalót. Rendben. Állunk elébe. Még a mosógépet is megveszem gyorsan, hogy be tudja kötni. Öcsinek mondtam, hogy veszek pár ágyneműgarnitúrát. Mire mondta, hogy jó, de harmonizálnia kell a függönnyel, amit még nem vettünk meg... na, ennyit arról, hogy a hálószobát az én szájízem szerint rendezhetem be. Kiakasztó egy pasi :-D

Elég sűrű lesz a hétvége. Sok mindent el kell intézni, mert én már nagyon költöznék! A barátaim is nagyon várják, hogy beköltözzem, és végre meglátogathassanak. Na és akkor már senki nem kérdezhetné, hogy "és mikor költöztök???"... bár egyesekkel lehet, hogy akkor nem is tudnék miről beszélni...

A hétvégék öröme

A hétvégék mindig rettentő gyorsan eltelnek. Szombaton Öcsinek be kellett mennie a kórházba. Megígérte pár betegnek, hogy meglátogatja őket. Bár berzenkedhetnék, hogy nem elég a heti 5x10-12 óra munka, még hétvégén is bemegy a betegekhez, de inkább büszkeséget érzek, hogy ennyire lelkiismeretesen végzi a munkáját. Tudom, könnyű lelkesnek maradni ilyen rövid idő elteltével, de remélem, kitart a kötelességtudata. Az alacsony fizetés ellenére is...
Amíg Öcsi a kórházban dolgozott, addig én beugrottam Renihez a Plázába, gondoltam, kicsit felszabadítom, hátha kettesben van az idegesítő kolléganőjével. Így is volt! Nagyon örült nekem, úgyhogy gyorsan el is mentünk inni egy kávét.

Majd utána Öcsivel intézkedtünk Debrecenben. Róttuk a szokásos köröket, megkaptuk végre a gipszkartonos terveket a nappalira, gyönyörűek! Az egyik díszkő-burkolattal készült, az tetszik igazán mindkettőnknek. Sajnos azonban ezeknek a burkolatoknak nagyon horror ára van... 12.000 Ft/nm-től a határ a csillagos ég. Igaz, nem kell az egész falra, de egy sávban és az oszlopra kellene tenni belőle. Ezen kívül még elmentünk a Baumaxba és a Corába bevásárolni, meg kicsit korzóztunk-vásárolgattunk a Fórumban. Érdekes, hogy még szombaton sincs nagy tömeg. Nem tudom, ki hogy van vele, de sokkal jobban szeretek úgy vásárolgatni, hogy nem kell lökdösődni, hanem kényelmesen megfogdoshatom-próbálgathatom az árut. Fáradtan és éhesen rohantunk haza késő délután. Este Öcsinek még eszébe jutott, hogy vasárnap haza kellene "ugrani" Létára. Szerencsére gyorsan lebeszéltem az ötletről. Forma-1 ide vagy oda (nekünk ugyanis nincs se TV2-nk se RTL KLUB-unk), nem volt kedvem 100 km-t utazgatni még vasárnap is. Cserébe inkább mostam-vasaltam-takarítottam. Hihetetlen, hogy van, hogy hetekig nem tudok normálisan kitakarítani a lakásban... Ráadásul most még az új lakás is takarításra vár.

Holnap megérkezik a csere-mikrónk (az első, amit hoztak meg volt karcolva, ezért kicseréltettük) és a matracunk! Remélem, hamarosan ki is tudjuk próbálni, milyen fekvés esik benne :))) És elvileg kapunk árajánlatot az ülőgarnitúrára is. Rendkívül örülök, hogy Öcsit sikerült lebeszélni a bőrről... Persze szép meg elegáns meg strapabíró meg stb., de ha elképzelem, hogy nyáron rám ragad és télen meg hidegít....hááát... inkább egy jó kis szövet. Még jó, hogy találtunk olyan "markáns" szövet anyagot, ami Öcsinek is tetszik :-) Remélem, nem ragad bele nagyon a kutyaszőr.

Itt az allergiaszezon! Tetőfokára hágott a pázsitfüvek pollenkibocsátása, ami elviselhetetlenné teszi számomra a létezést. Vagy nem kapok levegőt, vagy - ha 1-2 befújással átjárhatóvá teszem a légútjaimat - egyfolytában tüsszögök és fújom az orrom. Érdekes módon, nálam nyáron 2-3x annyi papírzsebkendő fogy, mint télen. Ilyenkor úgy védekezem, hogy megemelem a napi kalciumbevitelemet 1000 mg-ra vagy esetleg 1500  mg-ra. Mielőtt valaki infarktust kapna, hog Úristen, kőbeteg leszek, elárulom, hogy van protekcióm az urológián. Sőt. Mivel az elmúlt hetekben fordítottam azt a rendkívül érdekfeszítő cikket a kőbetegségek kezeléséről, ha lenne megfelelő eszközöm, simán elvégeznék egy ESWL-t (Extracorporeal Shock Wave Lithotripsy= kb."testen kívüli lökéshullám kőzúzás") vagy PCNL-t (percutaneous nephrolithotomy=ezt inkább le sem fordítom). :))))

Holnap hosszú napom lesz. Reggel fél 8-tól este fél 8-ig lesz órám félórás szünetekkel ill. szünet nélkül. Nehéz elviselni ezt a rapszodikus munkabeosztást: van, amikor 8-9-kor kelek és semmi dolgom, van pedig hogy egész nap megállás és evés nélkül (ez a súlyosabb) dolgozom. Azt el is felejtettem mondani, hogy úgy néz ki, ebben a félévben sem leszek kétdiplomás, mert kiderült, hogy hiányzik valami pedagógiai vizsgám... És ezt most hozták a tudomásomra, egy héttel a képesítő vizsga előtt! Komolyan mondom, hogy ezt nem hiszem el!!!

Íme a konyhánk!:)

Kedves blogolvasók :)

Gondoltam, megmutatom Nektek is az új konyhánkat, annyira örülök neki, hogy szeretnék minél több embernek eldicsekedni.

Előtte:

 

 Utána:

 

Szóval így állnak most a dolgok. Várjuk az árajánlatot a giszkartonos világítási megoldásra, amit kitaláltunk, illetve megrendeltük a matracot is. Linea Natura márkájú 14 cm hideghab Öcsi kedvéért és 2 cm memory foam az én kedvemért. Remélem, hamarosan ez is megérkezik. Illetve még ki kell találnunk valamilyen sötétítő megoldást az ablakokra. A redőny egyelőre nem jöhet szóba, mert nincs rá keret, ezért valamilyen roló vagy lapfüggöny megoldásban gondolkodunk.Talán az klevésbé lesz költséges. Később majd a redőnyt is felszereltetjük szerintem, jó az, ha van. Bár Öcsi szerint azok könnyen tönkremennek. Hát... előbb-utóbb biztosan.

Kicsi autónk megint feregeteges produkcióval kápráztatott el minket a hétvégén. Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy valahol szól a riasztó. Létán voltunk, így kinéztem az ablakon, de nem láttam, hogy az udvaron parkoló utónknak villogna a lámpája, ezért szóltam Öcsinek, hogy nézze meg, nem az utcán parkoló Skoda SuperB szirénázik-e. Mire kikászálódott, addigra apuja már kint volt az udvaron, és a mi autónk motorterében kotorászott. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy mégiscsak a Fiat ébresztette a környéket. Így is volt. A probléma csak annyi volt vele, hogy nem akarta abbahagyni...se parancsra, se könyörgésre. Próbáltak mindent, de nem és nem... így kénytelenek voltak a leghétköznapibb megoldáshoz folyamodni: levágták a riasztót az autóról. Így most nincs riasztónk. Mondjuk erősen kételkedem abban, hogy a mai modern tolvajtechnikák mellett bármilyen visszatartó erővel is bírna egy riasztó... Mindenesetre egyre több a panasz a Fiatra... bosszantó.

Az egyik barátom-tanítványom jóvoltából sikerült "üzletet kötnöm" egy haleledel-gyártó céggel, akik kimennek idén az EFFTE kiállításra az EXPO-ra. Ez egy nemzetközi halcsali-etetőanyag expo, amit most kivételesen Budapesten rendeznek. Nemtomhány ország képviselve lesz, és a cégnek szüksége volt két jókiállású, nyelveket jól beszélő lányra. Elvállaltam, és még beajánlottam nekik Jucust az olasz miatt, mert azt mondták, sok az olasz cég is, akik ezzel foglalkoznak. Kérdezték a németet, mondtam, hogy van rá esély, hogy elgagyarásszak németül is, ha jobb napot fogok ki. Úgyhogy a június 12-14-ei hétvégét Pesten töltöm. Igaz, napközben az expon leszek, de úgy tervezem, hogy az estéimet a barátaimmal fogom tölteni, úgyhogy midnenki készüljön, és senki sem lehet fáradt, elfoglalt stb.

A ELTE PPK tájékoztatása szerint (nem önként tájékoztattak persze, hanem én hívtam őket) a tanári képesítő vizsgák 22-étől lesznek, és elvileg 1 héttel az én vizsgám előtt értesítenek. Úgyhogy elhatároztam, elkezdem olvasni a tételeket. A múlt héten és a hétvégén nem nagyon volt időm, ugyanis Öcsinek fordítottunk egy hosszú cikket a kőzúzási és kőeltávolítási módszerekről... nagyon könnyű egyébként angol orvosi cikket fordítani, a végére egész profi lettem benne. Az összes szót csak le kell írni magyar helyesírással, és kész is a fordítás. Pl. a bilateral nem kétoldali, hanem bilaterális; a morbidity morbiditás; az ureteroscopy uréteroszkópia stb stb stb. A végén ugyan már az in fact-et is hajlamos voltam infaktuális-nak fordítani, de tegnap éjjel negyed 12-kor befejeztem. Öcsinek már csak át kell néznie. Kíváncsi vagyok, hogyan fogja ezt nekem meghálálni. Minimum 3 zacskó pillecukor fedezi az erőfeszítéseimet. Ha nem több.

Mára ennyi, és kérlek, ne kérdezzétek meg, hogy mikor költözünk... kösz...