Helló ismét

Rég nem jártam erre, ezért úgy döntöttem, megtöröm a csendet egy bejegyzéssel. A közelmúlt eseményei közül a legjelentősebb talán Anya 50. születésnapi bulija, ami nem kis fejtörést okozott Momonak és nekem. Már írtam az előző bejegyzésben talán, hogy a legproblematikusabb momentum az volt, hogy hogyan távolítsuk el anyát a lakásból, amíg mi előkészítjük a terepet. Megbeszéltük tehát a Tárkányi Mamával, hogy felhívja majd anyát, hogy menjen el érte, mert anya azt már tudta, hogy a Mama rendelt neki tortát, így ezt a titkot már fel lehetett fedni. A Mama azonban nem volt valami fifikás, mivel a telefonhíváskor így szólt a telefonba: "na mi van, nem jöttök értem???" :-) Momoval egy kicsit belesápadtunk a tányérunkban (éppen ebédeltünk), de aztán nagy nehezen, nyögve-nyelve kivágtam magam, és sikerült rávenni anyát, hogy elmenjen Tárkányra a Mamáért. Amint kitette a lábát, mi iszonyú sebességgel rákapcsoltunk az előkészületekre :-) Dóri és a fiúk (Lacus és Öcsi) előkapták a bútorokat, sörpadot és a székeket, elkezdtek teríteni, én pedig kocsiba pattantam, és elmentem a Maráczi Mamához a Teriért, Ancsáért, Mamáért, valamint az unokatesómékért: Ivettért és Gergőért. Két fordulóval tudtam csak elhozni a bandát, mivel a husik és saláták, valamint a szendvicsek is a Mamánál vártak a szállításra. Közben beugrottam Juci nénihez, aki felajánlotta, hogy süt egy tálca sütit Anya szülinapjára. Nem ő volt az egyetlen, aki felajánlotta, és annyira örültem, hogy az én aranyos anyukámat ennyien szeretik! :-)

Amikor összegyűlt a banda, anyáék is megérkeztek (közben még Lacus is elugrott Nagyigmándra Katiért és Mikiért, így tényleg teljes volt a család), meglepetésszerűen ráugrottunk a nappaliban :-) A gond csak az volt, hogy mivel anya lejárt az autóval a garázsba, nem tudtuk, hogy melyik ajtón fog belépni. Végül az első ajtón jött, mi pedig rákiáltottunk, hogy: "MEGLEPETÁÉÉÉS!" És nagyonis szót fogadott, mert iszonyúen meglepődött annak ellenére, hogy valamit sejtett, mert nem köszöntöttük meg a Dóriékkal, amikor megérkeztünk.
Mindenki átadta a virágokat meg bonbonokat, és végül átadtuk a borítékot, amiben a "nagy" ajándék volt. Azzal a szöveggel adtuk át neki, hogy "ez az ajándék most még ilyen kicsi, de mire megérkezik, megnő", mert persze nem tudták leszállítani a mosogatógépet addigra, mire kellett volna.
Íme egy kép, hogy fogadta anya az összeseregletteket:

Mindenki meghatódott, aztán megérkeztek az Erzsiék is a hat kisgyerekkel, úgyhogy valamelyest lazult a fegyelem. A gyerekek hamar elfoglalták a nekik való helyet a húsostálak közelében, a felnőttek pedig a kis felespoharakat helyezték biztonságos közelségbe. Meg kell, hogy mondjam, így, hogy apa sajnos dolgozott, kevesebb volt a humor, de azért másodunokatesóm férje, Zsolti, némileg segített a hangulaton. Én igyekeztem igazi háziasszony lenni, nem akartam, hogy anyának bármire gondja legyen. Kínálgattam a vendégeket, el-elmostam egy-egy poharat, tányért, evőeszközt, ha elfogyott. A gyerekek is nagyon jól érezték magukat. Rajonganak Momoért, és szinte le sem szálltak róla :-)
Még arra is hajlandó voltam, hogy egy kortyot se igyak, hogy ne anyának kelljen hazavinnie a Mamákat. Mindenesetre úgy érzem, nagyon jól sikerült végülis a buli, ami nem csoda, hiszen gyakorlatilag augusztus óta ezt szervezzük Momoval.
Az ecetes-majonézes krumplisalim rendkívüli sikert aratott, el is fogyott minde egy szemig, viszont a sült csirkecombok és szárnyak nem fogytak el mind, hiszen rengeteget sütöttem. De úgy voltam vele, inkább több legyen, mint kevesebb :-) Végülis visszahoztam Debrecenbe, és még Öcsi szülei is kaptak belőle :-) Igazi madárlátta eledel volt!

Hamarosan újabb buli van kilátásban, mivel a hétvégén Pestre megyünk Melcsi lakásába, ahol is Melcsi és Mamika szülinapját ünnepeljük. Még valami ajándékot is ki kell találnom Melcsinek.
Ami azt illeti, nagyon szeretek ajándékot venni, de általában csak olyan embernek, akit jól ismerek, és akinek tudok valami személyeset venni. Nem szeretem a formális, személytelen ajándékokat. Úgyhogy már el is kezdtem gondolkodni a kari ajcsikon... időben el kell kezdeni a vásárlást!

Betegségem története...

... nem túl hosszú és velős sztori. Egy tüsszögős tanítványomnak köszönhetően ma egész nap nyomtam az ágyat. A tüsszögés-spirál tegnap este kezdődött az utolsó órámon (szám szerint ez volt a 13-14. aznap), amikoris Ancsával (ismét) elmerültünk a conditional rejtelmeiben. Fontos azonban elmondanom, hogy nem Ancsától kaptam a náthát, hanem Dórától, aki a légkonditól kapta. Hogy vajon miért kell október elején légkondi, számomra is rejtély, kedves olvasóim.
Az elmúlt hetek legfőképpen napi 10-12 óra tanítással, illetve anya 50. szülinapi bulijának megszervezésével teltek.


A hétvégén kerti-garázs partiban voltam Pistiéknél. Sajnos Öcsi ügyeletes volt, így nem tudott jönni, de azt mondta, én menjek nyugodtan. A fiúk finomat főztek, utána meg jót táncoltunk a garázsban. Végül ott aludtam a helyszínen, mert nem akartam éjszaka hazaautókázni, ráadásul nem akartam, hogy megint antialkoholista bulim legyen. :-)

Anya buliját viszont a vártnál nehezebb megszervezni. Akárhogyan trükközünk is Momoval, anya minden trükköt kicselez. Kitaláltuk például, hogy apa nagynénjéért bemehetne Győrbe, mert mindig rengeteg ajándékot hoz nekünk... és hogy szegénynek ne kelljen cipelnie, úgyis rossz a vérnyomása... stb stb stb. Várakozásunkkal ellentétben azonban anya nem ajánlotta fel, hogy akkor majd ő bemegy érte...így ez a tervünk is meghiúsult. Még mindig nem tudom, hová fogjuk tudni eltüntetni, amíg előkészítjük a terepet a meglepetésbulira...Másrészt, az ajándéka is késni fog, mivel még nem kaptam visszajelzést, hogy az általam megrendelt mosogatógép mikor fog megérkezni. Ezért kitaláltuk, hogy anya egy borítékot fog kapni, amiben benne lesz a mosogatógépről egy kép :-) És megmondjuk neki, mielőtt kinyitná, hogy ezt az ajándékot sajnos csak később tudja majd felhasználni. Szerintem fogalma sem lesz, mi lehet a borítékban :-) Remélem, örülni fog neki.
Igyekszem ma kiheverni ezt a náthát, mert a mai napon buktam vele 12 órát, és nem szeretnék holnap is itthon csücsülni. Arról nem is szólva, hogy az iroda bérleti díját is holnap kell rendeznem. Be kell vásárolnom anya bulijára csirkeszárnyakat...azokat kisütni, krumplisalit készíteni... meg azt hiszem, sütök pár adag muffint is. Bár nem tudom, hogy fog ez beleférni egy estébe, hiszen fél 8-ig órám van.
Pénteken aztán, ha Öcsi végzett az ügyelettel, megyek érte a klinikára, felpakolom, és már indulunk is haza! De jó lesz! Már alig várom... utoljára augusztus közepén voltunk otthon.

Jövő héten talán megérkezik az ülőbútorunk. Remélem, szép lesz... bár a járólapról még nem sikerült 100%-osan felvakarni a falfestéket... ha valakinek van valami ötlete, szóljon!