On bike

Ma volt az első bringás napom! Tegnap Öcsi apukája hozott egy kulcsot, hogy feltegyük a pedált, ami a bringa szállítása óta nem került a helyére. Nem volt egyszerű eset, de megcsináltuk. Sajnos azonban a fékeket nem tudtuk beállítani, ahhoz nem volt jó a kulcs, így a mai napot fék nélkül voltam kénytelen megtenni. Örömmel konstatáltam, hogy a házunktól az irodáig végig van kerékpárút, amelyen kényelmesen és biztonságosan letekerem a félórányi utat. Kivéve a Böszörményi út szakaszán, ahol az utat hatalmas repedések szelik keresztbe, illetve egyik kereszteződésnél nincs megoldva a feljáró, így gyakorlatilag fel kell mászni a járdára. Ettől eltekintve sima utam volt. Útközben beugrottam a füredi úti kerékpárüzletbe, hogy meghúznák-e vajon a fékeimet. Persze - hangzott a válasz -, de annyi a munkájuk, hogy 1-2 napra ott kellene hagyni a bringát... na neeem... két nyomorult csavar meghúzására?! Akkor inkább meghúzom én magamnak.
Az út nem volt zökkenőmentes a kifejezés szó szerinti jelentésében tekinve a böszörményi úti repedéseket, de máshol nem volt probléma. Csupán egy balról rám kanyarodó autó nem adta meg az elsőbbséget, ezért le kellett ugranom a bringáról. Nem jó fék nélkül tekerni... Az iroda előtt letettem a bringát a nyugdíjpénztár tárolójában, így az ablakból pont ráláttam. Mondjuk a Corában olyan vastag láncot vettem rá, hogy ember legyen a talpán aki azt levágja :)

Hazafelé már nem siettem annyira. Részben mert szétvágta a seggem a nyereg, részben mert Debrecen egynapi bogártermése zúdult a szemembe és a számba. De azért jó volt tekerni egy kicsit.

Az első éjszaka

Kedves Blogolvasóim!

Végre megtörtént! Ma töltöttük az első éjszakánkat az új otthonunkban. Nagyon jól aludtam, a választott matracunk egyszerűen csodálatos, nemhiába jártam annyit utána. Persze elég magas szintű diszkomforttal kell még számolnunk minimum a hét végéig. A lámpák nincsenek felszerelve, egyelőre egy kis kikás asztali lámpával közlekedünk este, bármelyik helyiségbe is megyünk :-) A konyhában még nincs bekötve a főzőlap, és a mikrót és sütőt is rögzíteni kell. De tányérokat, poharakat, konyhai kütyüket már örököltem magamtól, amit évek hosszú költözései során összegyűjtögettem :) Végre, saját kis birodalmam van. Anna, ez tényleg csodás érzés! Az erkélyünk az erdőre néz, reggel olyan madárdal ébresztett, amit még sohasem hallottam, pedig falusi lány vagyok :) Ma ismét nekifogok a takarításnak, ami - úgy érzem - egy soha véget nem érő történet. A fekete magasfényű konyha és a fekete természetes kőhatású járólap mágnesként vonzza a koszt. A padlólapok közés a lehető legsötétebb fugázót választottuk, na, ez most hófehéren virít a sok portól. Ezt csak kefével lehet kisikálni. De mivel még a villanyszerelő is fog porolni, ezért úgy gondolom, jobb, ha addig nem mászom végig négykézlőb a padlót. Vettünk két görgős ruhaállványt a ruháknak, és a tv alá egy kis piros kockát a Kikában. Jó, hogy van itt Kika, de gyorsan felépíthetnék már azt az Ikeát is. Még annyira sok mindent kell beszerezni, hogy jó lenne, ha özönlenének a tanítványok. Remélem, szeptembertől megint nagy lesz a hajtás, mert különben nemtom, mi lesz :) 

Az ez előtti hétvégén otthon voltunk, egyrészt hogy a szülinapomat családi körben ünnepelhessem, másrészt pedig hogy Pesten a Quattro Mobiliban megnézhessük az ülőgarnitúrát. Megnéztük. Csodaszép. Kipróbáltuk. Isteni kényelmes. Tanakodtunk és megrendeltük. Az ára nagyon kedvező volt, és bár először vonakodtam a bőr garnitúrától, de ezt kipróbálva végülis nincs bajom vele. A fekete színt kizártuk, a piros Öcsinek nem tetszett (szerinte túl élénk...na de miért baj az egy csupa fekete-fehér nappaliban?), úgyhogy maradtunk ennél az "ivory" fantázianevűnél, ami nem tisztán fehér, hanem törtfehér. Kicsit aggódom a takarítása miatt, de anya szerint vannak ilyen speckó bőrápolók, amikkel időnként át kell törölni, és kész. A hétköznapi maszatok (pl. kutyatappancs) pedig nedves ronggyal lemoshatók.
Otthon nagyon szuper volt. Péntek este hazaértünk, anya kisütött nekünk egy kiló fűszeres csirkeszárnyat, rárepültünk, és rövid időn belül csak a csontok maradtak. Szombaton úgy döntöttem, hogy kisuvickolom az autót. Nagyon koszos volt már szegény. Egész délelőtt fényeztem :) Eközben a család többi része marhaprököltet készített hátul az udvaron. Szeretem ezeket a családi együttléteket. Mindenkinek megvan a feladata, és a nap végén mindenki kellemesen elfárad. De ez olyan jóleső aktív pihenés... a tespedés nem nekem való. Persze az is kell néha. Öcsi hiányolta is, hogy nem volt nagyon "pihenés" a hétvégén. Nekem ez is az. Igaz, hogy a pörköltözés után, amikor megjöttek Petráék is, átmentünk Bábolnára tekézni. Én vezettem, mert mindenki ivott. Én is ittam egy kis Sangríát, de az addigra már szerintem elpárolgott belőlem... Nagyon izgi volt úgy vezetni, hogy anyu és apu is mellettem ültek, de végülis elég jól ment. Visszafelé egyszer lefulladtam, kanyarodáskor nem vette be a kettest... De határozottan jobban vezettem, mint legutóbb Szoboszlón a Renault-nkat. Egész más a két autó. 2 órát gurítottunk, aholis apa kikészítette a család tagjait :D Ő ugyanis olyan, hogy ha teljesíteni kell a jelenlétében, mindenkinek görcsbe rándul a gyomra. :) Főleg anyának! Én már igyekszem lerázni, de anyának nincs türelme az instrukcióit hallgatni. Aztán mondom neki, hogy köszi, értem, hogy hogyan kell gurítani, elméletben. Most már csak gyakorlatban kell megvalósítani. Ekkor megsértődik, hogy ő csak segíteni akart. Nehéz eset. Vasárnap Dóriék elmentek Visegrádra a palotajátékokat. Mi pedig Öcsivel meglátogattuk a mamákat. Aztán hazamentünk, ebédeltünk, és már indulhattunk is haza, hogy elkerüljük a vasárnapi pesti dugót. Olyan szerencsések voltunk, hogy a Hungárián elkaptunk egy zöldhullámot, és egy lendülettel végigmentünk a Lágymányosi hídtól az M3-as felhajtójáig. Nem is volt semmi gondom hazáig (én vezettem), csak Debrecenben vágott be elém egy idióta, jobbról és ha nem rántom el balra a kormányt, összeütközünk. Megint használnom kellett a dudát :)

Öcsi ezen a héten kedden ügyeletben lesz. Kíváncsian várom, mire számítsak az utána következő napon. Ő azt mondja, hogy ez jó, mert csomó mindent elintézhetünk, de szerintem hulla fáradt lesz. Meglátjuk.

Szuperhétvége

Ez a hétvégénk elég jól sikerült :) Pénteken csak egy délutáni órám volt, Öcsi értem jött fél 6-ra az irodához. Míg odaért, én elugrottam a piac utcai Rossmannba pár dologért. Visszafelé jövet láttam, hogy a Cívis Korzón nagy a mozgolódás, építik a színpadot, készen vannak a karácsonyi vásárból már jól ismert kis fabódék, ahol most nem forralt bort, hanem hideg sört lehet kapni. Sajnos hiába köröztem megszállottan a színpad körül, semmi kiírást nem találtam arra vonatkozón, hogy milyen csapat fog itt színpadra lépni. Nyomozásom közben pár fiatal srác lépett színpadra egy általam igencsak kedvelt hangszerkombinációval (billentyűs, basszusgitár és dobok) a kezükben, és elkezdtek hangolni. Vagyis, azt hiszem, ez még csak a hangolás része volt a koncertnek. Siettem vissza a kocsihoz, mert Öcsi már várt rám, és mondtam neki is, mit láttam a Kossuth téren. De aztán, mivel éhesek és fáradtak voltunk, elindultunk hazafelé. Itthon éppen nekiláttunk a falatozásnak, és csak kíváncsiságból rápillantottam a neten, hogy mégis kik lehettek a srácok a téren. PG csoport. Olvastam a neten. No, hát ezzel sokat nem mondtak nekem.. debreceni  csapat... honlapjukon elég gyenguska kis "históriás énekben" próbálkoznak megénekelni a csapat történetét, amelyekben a középkori virágénekektől kezdve a históriás éneken át a Mária-himnuszokig mindenféle stílusjegyet felfedezhet a szemfüles filológus. Nem csigázták fel különösebben az érdeklődésemet. Lejjebb csúszott a szemem a listán... Barabás Lőrinc Eklektric!!! Ú... ma este... azonnal csörögtem Renit, aki még 8ig dolgozott. Reni, mit tudsz erről a Cívis Korzóról...? Tényleg Barabás Lőrinc... hogy..? Fél 9-től... hány óra? Fél 8? Akkor megyünk! Találkozunk a Kossuth-szobornál! Nagy mázli, hogy iszonyat gyorsan, bármelyik edzőcipőbekifűzésnélkülbeleugrós férfit megszégyenítően gyorsan el tudok készülni, bárhová indulunk. Ez annak köszönhető, hogy alapból jól nézek ki, így nem kell sokat cicomáznom magam, hogy szalonképes legyek :-D Magamba tömtem még néhány életmentő falatot, majd rohanás az autóhoz, és irány visza Debrecenbe. A Kossuth-téren szép kis tömeg gyűlt össze, de teljes elképedéssel vettem észre, hogy a tér közepén, a színpaddal szemben székeket helyeztek el, mint egy színházi előadáson. Ide telepedett a nagymama és kisgyerekesanyuka korosztály. A fiatalok a sörösbódék biztonságos közelségében, illetve a Kossuth-szobor még ilyenkor is árpádsávos zászlóval díszített talapzatán helyezkedtek el. Gyakorlatilag minden adott volt egy jó kis bulira :-) De hát ez Debrecen, sajnos, nem Budapest. Az emberek szoborszerűen álldogálva hallgatták végig a koncertet, rajtam kívül csak két kis hippilány, egy borzasztórészeg fickó és egy mégborzasztóbban részeg nőci táncolt. Kicsit csalódás volt nekem, mert úgy gondolom, hogy ez pont olyan zene, ami egyszerűen mindenkinek kell, hogy tetsszen, aki kicsit is igényes arra, amit hallgat. Van benne hangszeres virtuozitás, jó kis táncolható ritmus, rap, rock, jazz, blues, világzene, 1-2 folk elem meg még a fene tudja mi, mindenesetre én nem is értem, miért nem tetszik ez mindenkinek...tényleg nem értem. Gyakorlatilag rajtam kívül csak két kis hippilány, és két nagyonrészeg figura táncolt...elszomorító. Öcsi erre azt mondta: "gyöngyöket a disznók elé" és valahol igaza van. Egyrészt. Másrészt pedig bele kell törődnöm, hogy ez Debrecen, nem Budapest, más világ, más körülmények, más közönség. Az emberek nincsenek annyira hozzászoktatva a kultúrához, nem jön minden héten ide egy-eg szuper csapat, hogy feljavítsa az itteni összetételt. Az emberek karaoke bárba járnak Tankcsapdát és Kárpátiát meg Republicot énekelni. Ezzel nem az együtteseket kívánom minősíteni, csupán a szórakozás módját. Nekem ez nem szórakozás. Max. évente 1-2x, megfelelő mennyiségű alkohol mellett. De ezen a koncerten nem ittam egy kortyot sem (vezettem), mégis annyira jó, könnyű és élvezhető volt, kicsit elszomorított, hogy másokat ennyire nem érint meg ez a fajta zene. És még mindig nem értem, miért.
A koncert után korán hazamentünk, mert másnapra kirándulást terveztünk Tiszafüredre, ami össze is jött. Megérkeztünk, kávéztunk Füreden egy cuki kis kávézóban Öcsivel (nem is emlékszem utoljára mikor ittam ilyen finom kávét ilyen kevés pénzért...), majd irány az Albatrosz Kikötő. Reniék már vártak ránk, és kiderült, hogy útközben tényleg mellettük suhantunk el, amikor éppen az útszéli magaslest mászták meg :) Miközben Pistiéket vártuk, megvitattuk, hogy először menjünk a szabadstrandra enni-inni-fürödni, majd ha már ezen túlvagyunk, akkor jöjjünk vissza ide, szálljunk hajóba és irány a Tisza-tó!
Így is tettünk. Betömtünk pár nemtúljól sikerült lángost és sört, majd irány a strand! A víz isteni volt, sokkal jobban szeretek élővízben úszni, mint medencében. Összehasonlíthatatlan az élmény... körülötted a természet, és nem pedig a medence faláról leszakadt klórdarabkák úszkálnak... oké, oké, azért a hajdúszoboszlói hullámmedence elég király :) (Még jó, hogy apu örök gyerek, így volt kivel ugrálnom benne) Az úszkálással egybekötött napozásnak egy oltári nagy vihar vetett véget, ami körülbelül félóra alatt eláztatta az egész partot. Behúzódtunk a büfé sátra alá, napernyővel védekezve a szél és eső oldalról jövő támadásától. Benyomtunk 16 palacsintát és pár sört, így el lehetett viselni a vihart :-) Aztán kisütött a nap, és olyan meleg lett, mintha sosem esett volna. Visszasétáltunk a kikötőbe, kibéreltünk egy motoros csónakot, és 2 órát hajókáztunk a tavon. Doki volt a kormányos, és szerintem kicsit megszédülhetett a benzingőztől, mert motorosversenyzőnek érezte magát bizonyos részeknél. Grétike mondjuk nagyon élvezte a kanyaroknál a farolást, persze, mert ő nem az ingatag ülőkén, hanem a csónak mélyén üldögélt és játszott a műanyag törpjeivel :)
A csónakázás eredményeként láttunk egy siklót, amiről kiderült, hogy csak egy úszó faág; láttunk három bakcsót kétszer, egyszer oda- egyszer meg visszafelé, de egyszer sem tudtuk lefotózni, se az én kis vacak Canonommal (amivel mellesleg nagyon fasza képeket lehet csinálni), se Pisti szuperobjektívével, mert nem volt elég fény. Na ugye hogy nem kell az enyémnél jobb gépet venni :) Illetve én láttam a vízben úszni valami kistestű szőrös állatot, szerintem pézsmapocok lehetett, de mivel rajtam kívül mindenki a fákat bámulta, feltevésemet sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják. A többi élőlényt elriasztottuk a motorcsónakkal, és Doki manővereivel. Az utolsó menőzése eredményeként még a kikötőben való beállásnál sikerült kitörnie az egyik cölöpöt a vízben. Hát ilyen volt a kirándulás.

Képes beszámoló a tiszafüredi kirándulásról ITT található!