On bike

Ma volt az első bringás napom! Tegnap Öcsi apukája hozott egy kulcsot, hogy feltegyük a pedált, ami a bringa szállítása óta nem került a helyére. Nem volt egyszerű eset, de megcsináltuk. Sajnos azonban a fékeket nem tudtuk beállítani, ahhoz nem volt jó a kulcs, így a mai napot fék nélkül voltam kénytelen megtenni. Örömmel konstatáltam, hogy a házunktól az irodáig végig van kerékpárút, amelyen kényelmesen és biztonságosan letekerem a félórányi utat. Kivéve a Böszörményi út szakaszán, ahol az utat hatalmas repedések szelik keresztbe, illetve egyik kereszteződésnél nincs megoldva a feljáró, így gyakorlatilag fel kell mászni a járdára. Ettől eltekintve sima utam volt. Útközben beugrottam a füredi úti kerékpárüzletbe, hogy meghúznák-e vajon a fékeimet. Persze - hangzott a válasz -, de annyi a munkájuk, hogy 1-2 napra ott kellene hagyni a bringát... na neeem... két nyomorult csavar meghúzására?! Akkor inkább meghúzom én magamnak.
Az út nem volt zökkenőmentes a kifejezés szó szerinti jelentésében tekinve a böszörményi úti repedéseket, de máshol nem volt probléma. Csupán egy balról rám kanyarodó autó nem adta meg az elsőbbséget, ezért le kellett ugranom a bringáról. Nem jó fék nélkül tekerni... Az iroda előtt letettem a bringát a nyugdíjpénztár tárolójában, így az ablakból pont ráláttam. Mondjuk a Corában olyan vastag láncot vettem rá, hogy ember legyen a talpán aki azt levágja :)

Hazafelé már nem siettem annyira. Részben mert szétvágta a seggem a nyereg, részben mert Debrecen egynapi bogártermése zúdult a szemembe és a számba. De azért jó volt tekerni egy kicsit.