Az első éjszaka

Kedves Blogolvasóim!

Végre megtörtént! Ma töltöttük az első éjszakánkat az új otthonunkban. Nagyon jól aludtam, a választott matracunk egyszerűen csodálatos, nemhiába jártam annyit utána. Persze elég magas szintű diszkomforttal kell még számolnunk minimum a hét végéig. A lámpák nincsenek felszerelve, egyelőre egy kis kikás asztali lámpával közlekedünk este, bármelyik helyiségbe is megyünk :-) A konyhában még nincs bekötve a főzőlap, és a mikrót és sütőt is rögzíteni kell. De tányérokat, poharakat, konyhai kütyüket már örököltem magamtól, amit évek hosszú költözései során összegyűjtögettem :) Végre, saját kis birodalmam van. Anna, ez tényleg csodás érzés! Az erkélyünk az erdőre néz, reggel olyan madárdal ébresztett, amit még sohasem hallottam, pedig falusi lány vagyok :) Ma ismét nekifogok a takarításnak, ami - úgy érzem - egy soha véget nem érő történet. A fekete magasfényű konyha és a fekete természetes kőhatású járólap mágnesként vonzza a koszt. A padlólapok közés a lehető legsötétebb fugázót választottuk, na, ez most hófehéren virít a sok portól. Ezt csak kefével lehet kisikálni. De mivel még a villanyszerelő is fog porolni, ezért úgy gondolom, jobb, ha addig nem mászom végig négykézlőb a padlót. Vettünk két görgős ruhaállványt a ruháknak, és a tv alá egy kis piros kockát a Kikában. Jó, hogy van itt Kika, de gyorsan felépíthetnék már azt az Ikeát is. Még annyira sok mindent kell beszerezni, hogy jó lenne, ha özönlenének a tanítványok. Remélem, szeptembertől megint nagy lesz a hajtás, mert különben nemtom, mi lesz :) 

Az ez előtti hétvégén otthon voltunk, egyrészt hogy a szülinapomat családi körben ünnepelhessem, másrészt pedig hogy Pesten a Quattro Mobiliban megnézhessük az ülőgarnitúrát. Megnéztük. Csodaszép. Kipróbáltuk. Isteni kényelmes. Tanakodtunk és megrendeltük. Az ára nagyon kedvező volt, és bár először vonakodtam a bőr garnitúrától, de ezt kipróbálva végülis nincs bajom vele. A fekete színt kizártuk, a piros Öcsinek nem tetszett (szerinte túl élénk...na de miért baj az egy csupa fekete-fehér nappaliban?), úgyhogy maradtunk ennél az "ivory" fantázianevűnél, ami nem tisztán fehér, hanem törtfehér. Kicsit aggódom a takarítása miatt, de anya szerint vannak ilyen speckó bőrápolók, amikkel időnként át kell törölni, és kész. A hétköznapi maszatok (pl. kutyatappancs) pedig nedves ronggyal lemoshatók.
Otthon nagyon szuper volt. Péntek este hazaértünk, anya kisütött nekünk egy kiló fűszeres csirkeszárnyat, rárepültünk, és rövid időn belül csak a csontok maradtak. Szombaton úgy döntöttem, hogy kisuvickolom az autót. Nagyon koszos volt már szegény. Egész délelőtt fényeztem :) Eközben a család többi része marhaprököltet készített hátul az udvaron. Szeretem ezeket a családi együttléteket. Mindenkinek megvan a feladata, és a nap végén mindenki kellemesen elfárad. De ez olyan jóleső aktív pihenés... a tespedés nem nekem való. Persze az is kell néha. Öcsi hiányolta is, hogy nem volt nagyon "pihenés" a hétvégén. Nekem ez is az. Igaz, hogy a pörköltözés után, amikor megjöttek Petráék is, átmentünk Bábolnára tekézni. Én vezettem, mert mindenki ivott. Én is ittam egy kis Sangríát, de az addigra már szerintem elpárolgott belőlem... Nagyon izgi volt úgy vezetni, hogy anyu és apu is mellettem ültek, de végülis elég jól ment. Visszafelé egyszer lefulladtam, kanyarodáskor nem vette be a kettest... De határozottan jobban vezettem, mint legutóbb Szoboszlón a Renault-nkat. Egész más a két autó. 2 órát gurítottunk, aholis apa kikészítette a család tagjait :D Ő ugyanis olyan, hogy ha teljesíteni kell a jelenlétében, mindenkinek görcsbe rándul a gyomra. :) Főleg anyának! Én már igyekszem lerázni, de anyának nincs türelme az instrukcióit hallgatni. Aztán mondom neki, hogy köszi, értem, hogy hogyan kell gurítani, elméletben. Most már csak gyakorlatban kell megvalósítani. Ekkor megsértődik, hogy ő csak segíteni akart. Nehéz eset. Vasárnap Dóriék elmentek Visegrádra a palotajátékokat. Mi pedig Öcsivel meglátogattuk a mamákat. Aztán hazamentünk, ebédeltünk, és már indulhattunk is haza, hogy elkerüljük a vasárnapi pesti dugót. Olyan szerencsések voltunk, hogy a Hungárián elkaptunk egy zöldhullámot, és egy lendülettel végigmentünk a Lágymányosi hídtól az M3-as felhajtójáig. Nem is volt semmi gondom hazáig (én vezettem), csak Debrecenben vágott be elém egy idióta, jobbról és ha nem rántom el balra a kormányt, összeütközünk. Megint használnom kellett a dudát :)

Öcsi ezen a héten kedden ügyeletben lesz. Kíváncsian várom, mire számítsak az utána következő napon. Ő azt mondja, hogy ez jó, mert csomó mindent elintézhetünk, de szerintem hulla fáradt lesz. Meglátjuk.