Ez a hétvégénk elég jól sikerült :) Pénteken csak egy délutáni órám volt, Öcsi értem jött fél 6-ra az irodához. Míg odaért, én elugrottam a piac utcai Rossmannba pár dologért. Visszafelé jövet láttam, hogy a Cívis Korzón nagy a mozgolódás, építik a színpadot, készen vannak a karácsonyi vásárból már jól ismert kis fabódék, ahol most nem forralt bort, hanem hideg sört lehet kapni. Sajnos hiába köröztem megszállottan a színpad körül, semmi kiírást nem találtam arra vonatkozón, hogy milyen csapat fog itt színpadra lépni. Nyomozásom közben pár fiatal srác lépett színpadra egy általam igencsak kedvelt hangszerkombinációval (billentyűs, basszusgitár és dobok) a kezükben, és elkezdtek hangolni. Vagyis, azt hiszem, ez még csak a hangolás része volt a koncertnek. Siettem vissza a kocsihoz, mert Öcsi már várt rám, és mondtam neki is, mit láttam a Kossuth téren. De aztán, mivel éhesek és fáradtak voltunk, elindultunk hazafelé. Itthon éppen nekiláttunk a falatozásnak, és csak kíváncsiságból rápillantottam a neten, hogy mégis kik lehettek a srácok a téren. PG csoport. Olvastam a neten. No, hát ezzel sokat nem mondtak nekem.. debreceni csapat... honlapjukon elég gyenguska kis "históriás énekben" próbálkoznak megénekelni a csapat történetét, amelyekben a középkori virágénekektől kezdve a históriás éneken át a Mária-himnuszokig mindenféle stílusjegyet felfedezhet a szemfüles filológus. Nem csigázták fel különösebben az érdeklődésemet. Lejjebb csúszott a szemem a listán... Barabás Lőrinc Eklektric!!! Ú... ma este... azonnal csörögtem Renit, aki még 8ig dolgozott. Reni, mit tudsz erről a Cívis Korzóról...? Tényleg Barabás Lőrinc... hogy..? Fél 9-től... hány óra? Fél 8? Akkor megyünk! Találkozunk a Kossuth-szobornál! Nagy mázli, hogy iszonyat gyorsan, bármelyik edzőcipőbekifűzésnélkülbeleugrós férfit megszégyenítően gyorsan el tudok készülni, bárhová indulunk. Ez annak köszönhető, hogy alapból jól nézek ki, így nem kell sokat cicomáznom magam, hogy szalonképes legyek :-D Magamba tömtem még néhány életmentő falatot, majd rohanás az autóhoz, és irány visza Debrecenbe. A Kossuth-téren szép kis tömeg gyűlt össze, de teljes elképedéssel vettem észre, hogy a tér közepén, a színpaddal szemben székeket helyeztek el, mint egy színházi előadáson. Ide telepedett a nagymama és kisgyerekesanyuka korosztály. A fiatalok a sörösbódék biztonságos közelségében, illetve a Kossuth-szobor még ilyenkor is árpádsávos zászlóval díszített talapzatán helyezkedtek el. Gyakorlatilag minden adott volt egy jó kis bulira :-) De hát ez Debrecen, sajnos, nem Budapest. Az emberek szoborszerűen álldogálva hallgatták végig a koncertet, rajtam kívül csak két kis hippilány, egy borzasztórészeg fickó és egy mégborzasztóbban részeg nőci táncolt. Kicsit csalódás volt nekem, mert úgy gondolom, hogy ez pont olyan zene, ami egyszerűen mindenkinek kell, hogy tetsszen, aki kicsit is igényes arra, amit hallgat. Van benne hangszeres virtuozitás, jó kis táncolható ritmus, rap, rock, jazz, blues, világzene, 1-2 folk elem meg még a fene tudja mi, mindenesetre én nem is értem, miért nem tetszik ez mindenkinek...tényleg nem értem. Gyakorlatilag rajtam kívül csak két kis hippilány, és két nagyonrészeg figura táncolt...elszomorító. Öcsi erre azt mondta: "gyöngyöket a disznók elé" és valahol igaza van. Egyrészt. Másrészt pedig bele kell törődnöm, hogy ez Debrecen, nem Budapest, más világ, más körülmények, más közönség. Az emberek nincsenek annyira hozzászoktatva a kultúrához, nem jön minden héten ide egy-eg szuper csapat, hogy feljavítsa az itteni összetételt. Az emberek karaoke bárba járnak Tankcsapdát és Kárpátiát meg Republicot énekelni. Ezzel nem az együtteseket kívánom minősíteni, csupán a szórakozás módját. Nekem ez nem szórakozás. Max. évente 1-2x, megfelelő mennyiségű alkohol mellett. De ezen a koncerten nem ittam egy kortyot sem (vezettem), mégis annyira jó, könnyű és élvezhető volt, kicsit elszomorított, hogy másokat ennyire nem érint meg ez a fajta zene. És még mindig nem értem, miért.
A koncert után korán hazamentünk, mert másnapra kirándulást terveztünk Tiszafüredre, ami össze is jött. Megérkeztünk, kávéztunk Füreden egy cuki kis kávézóban Öcsivel (nem is emlékszem utoljára mikor ittam ilyen finom kávét ilyen kevés pénzért...), majd irány az Albatrosz Kikötő. Reniék már vártak ránk, és kiderült, hogy útközben tényleg mellettük suhantunk el, amikor éppen az útszéli magaslest mászták meg :) Miközben Pistiéket vártuk, megvitattuk, hogy először menjünk a szabadstrandra enni-inni-fürödni, majd ha már ezen túlvagyunk, akkor jöjjünk vissza ide, szálljunk hajóba és irány a Tisza-tó!
Így is tettünk. Betömtünk pár nemtúljól sikerült lángost és sört, majd irány a strand! A víz isteni volt, sokkal jobban szeretek élővízben úszni, mint medencében. Összehasonlíthatatlan az élmény... körülötted a természet, és nem pedig a medence faláról leszakadt klórdarabkák úszkálnak... oké, oké, azért a hajdúszoboszlói hullámmedence elég király :) (Még jó, hogy apu örök gyerek, így volt kivel ugrálnom benne) Az úszkálással egybekötött napozásnak egy oltári nagy vihar vetett véget, ami körülbelül félóra alatt eláztatta az egész partot. Behúzódtunk a büfé sátra alá, napernyővel védekezve a szél és eső oldalról jövő támadásától. Benyomtunk 16 palacsintát és pár sört, így el lehetett viselni a vihart :-) Aztán kisütött a nap, és olyan meleg lett, mintha sosem esett volna. Visszasétáltunk a kikötőbe, kibéreltünk egy motoros csónakot, és 2 órát hajókáztunk a tavon. Doki volt a kormányos, és szerintem kicsit megszédülhetett a benzingőztől, mert motorosversenyzőnek érezte magát bizonyos részeknél. Grétike mondjuk nagyon élvezte a kanyaroknál a farolást, persze, mert ő nem az ingatag ülőkén, hanem a csónak mélyén üldögélt és játszott a műanyag törpjeivel :)
A csónakázás eredményeként láttunk egy siklót, amiről kiderült, hogy csak egy úszó faág; láttunk három bakcsót kétszer, egyszer oda- egyszer meg visszafelé, de egyszer sem tudtuk lefotózni, se az én kis vacak Canonommal (amivel mellesleg nagyon fasza képeket lehet csinálni), se Pisti szuperobjektívével, mert nem volt elég fény. Na ugye hogy nem kell az enyémnél jobb gépet venni :) Illetve én láttam a vízben úszni valami kistestű szőrös állatot, szerintem pézsmapocok lehetett, de mivel rajtam kívül mindenki a fákat bámulta, feltevésemet sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják. A többi élőlényt elriasztottuk a motorcsónakkal, és Doki manővereivel. Az utolsó menőzése eredményeként még a kikötőben való beállásnál sikerült kitörnie az egyik cölöpöt a vízben. Hát ilyen volt a kirándulás.
Képes beszámoló a tiszafüredi kirándulásról ITT található!
A koncert után korán hazamentünk, mert másnapra kirándulást terveztünk Tiszafüredre, ami össze is jött. Megérkeztünk, kávéztunk Füreden egy cuki kis kávézóban Öcsivel (nem is emlékszem utoljára mikor ittam ilyen finom kávét ilyen kevés pénzért...), majd irány az Albatrosz Kikötő. Reniék már vártak ránk, és kiderült, hogy útközben tényleg mellettük suhantunk el, amikor éppen az útszéli magaslest mászták meg :) Miközben Pistiéket vártuk, megvitattuk, hogy először menjünk a szabadstrandra enni-inni-fürödni, majd ha már ezen túlvagyunk, akkor jöjjünk vissza ide, szálljunk hajóba és irány a Tisza-tó!
Így is tettünk. Betömtünk pár nemtúljól sikerült lángost és sört, majd irány a strand! A víz isteni volt, sokkal jobban szeretek élővízben úszni, mint medencében. Összehasonlíthatatlan az élmény... körülötted a természet, és nem pedig a medence faláról leszakadt klórdarabkák úszkálnak... oké, oké, azért a hajdúszoboszlói hullámmedence elég király :) (Még jó, hogy apu örök gyerek, így volt kivel ugrálnom benne) Az úszkálással egybekötött napozásnak egy oltári nagy vihar vetett véget, ami körülbelül félóra alatt eláztatta az egész partot. Behúzódtunk a büfé sátra alá, napernyővel védekezve a szél és eső oldalról jövő támadásától. Benyomtunk 16 palacsintát és pár sört, így el lehetett viselni a vihart :-) Aztán kisütött a nap, és olyan meleg lett, mintha sosem esett volna. Visszasétáltunk a kikötőbe, kibéreltünk egy motoros csónakot, és 2 órát hajókáztunk a tavon. Doki volt a kormányos, és szerintem kicsit megszédülhetett a benzingőztől, mert motorosversenyzőnek érezte magát bizonyos részeknél. Grétike mondjuk nagyon élvezte a kanyaroknál a farolást, persze, mert ő nem az ingatag ülőkén, hanem a csónak mélyén üldögélt és játszott a műanyag törpjeivel :)
A csónakázás eredményeként láttunk egy siklót, amiről kiderült, hogy csak egy úszó faág; láttunk három bakcsót kétszer, egyszer oda- egyszer meg visszafelé, de egyszer sem tudtuk lefotózni, se az én kis vacak Canonommal (amivel mellesleg nagyon fasza képeket lehet csinálni), se Pisti szuperobjektívével, mert nem volt elég fény. Na ugye hogy nem kell az enyémnél jobb gépet venni :) Illetve én láttam a vízben úszni valami kistestű szőrös állatot, szerintem pézsmapocok lehetett, de mivel rajtam kívül mindenki a fákat bámulta, feltevésemet sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják. A többi élőlényt elriasztottuk a motorcsónakkal, és Doki manővereivel. Az utolsó menőzése eredményeként még a kikötőben való beállásnál sikerült kitörnie az egyik cölöpöt a vízben. Hát ilyen volt a kirándulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése