Tavaszi fáradtság?

Nem tudom, mi van velem ezen a héten, de már este 8 órakor úgy érzem, fellőtték a pizsamát. Most 21:16 van, de majd' leragad a szemem... Ez egyszerűen szörnyű, hiszen általában este 8 után kezdődne számomra a nap legjobb része: vacsi, zuhany, netezgetés, olvasgatás, sudoku... Ezzel szemben minden este a másnapi óráimra készülök, javítom a rengeteg házit, tesztet (nem is tudom, minek adok ennyi házit... vagy miért vannak most nagyrészt olyan tanítványaim, akik mind egy szemig megcsinálják... a régi szép időkben mindig 30-35%-kal több házit kellett adnom, ha azt akartam, hogy egy bizonyos mennyiséget megcsináljanak). Ma valahogy sikerült rávennem magam, hogy még írjak a blogba, pedig már a buszon majdnem lefordultam a székről fáradtságomban.

Felszereltük az irodát a legszükségesebbekkel. Néhány hiábavaló kör megtétele után sikerült találnunk egy használtbútor-áruházat, és ma délután kiválasztottuk a szükséges dolgokat, és kb. fél órán belül már az irodámban is volt a bútor köszönhetően "akárki és fia" fuvarozó vállalkozásnak, amelyből ugyan most csak a "fia" ért rá, de ő is remekül megbirkózott a feladattal. Ami az iroda előnye, az egyben a hátránya is: a központban van. Debrecen központjába, mint a legtöbb kisváros központjába ugyanis nem lehet gépjárművel behajtani. Csak a villamos(ka) halad át rajta, még a buszok is megkerülik a Nagytemplomot és a Kossuth teret. Az irodámmal majdnem szemben van az új Városháza (a régi a Piac utcán található... tehát szintén megközelíthetetlen helyen, a központban), ami lehetetlenné teszi a parkolást a környéken. Az még hagyján, hogy közel s távol minden parkoló fizetős, de legtöbbször nincs is bennük egy talpalatnyi föld sem, ahol az ember a járművét letehetné egy 90 perces angolóra erejéig. Így tehát "akárki és fiá"-nak is meg kellett szenvednie a megállással, pedig ők nem is maradtak sokáig. De a lényeg a lényeg: a ma esti próbaóráimat már az új irodámban tartottam!

Délelőtt sikerült elintéznem a jogosítványra irányuló beadványomat is. Mindazoknak, akiknek még soha (van ilyen ember?!) vagy mostanában nem volt dolga az Okmányirodával, elmondanám, hogy a nagyobb városokban időpontkéréses rendszer működik. Például bemész szerdán, benyomkodod az automatába, hogy mit is akarsz elintézni, és kiad neked egy időpontot, általában másnapra. Ha jó az időpont, nyomsz egy "OK"-t, ha nem akkor választhatsz a későbbi vagy a másnapi időpontok közül. Nos, majdnem percre pontosan mehettem az ablahoz ma ennek a remek rendszernek köszönhetően, de ezt a lépést számos kaland előzte meg. Elindultam Debrecenbe reggel, hogy végrehajtsam szokásos napi ingázásomat Hajdúszoboszló-Debrecen-Hajdúszoboszló között, amikoris két dolgot vettem rémülten észre az OTP sarkánál: az egyik, hogy csak ötezres bankóm van (amit a buszsofőr nem fog örömmel átvenni, mivel a buszjegy 300 forintba kerül), és hogy otthon felejtettem az összes iratot, amit a jogsi igényléséhez kell. Uzsgyi vissza! Szinte biztos voltam benne, hogy lekésem a buszt ezek után, de azért - hozzám méltó módon -megkíséreltem a lehetetlent: zsebemben az iratokkal felváltani az ötezrest és elcsípni a buszt (a következő busszal nem értem volna oda az Okmányirodába a kapott időpontban). Pénzváltási próba 1: Heliker (ez egy ilyen keleti élelmiszer-üzletlánc) = kudarc Pénzváltási próba 2: zöldséges = kudarc Pénzváltási próba 3: kávézó = kudarc és végül a pénzváltóban sikerült! Nem is értem, miért nem ott próbáltam elsőre. Elég kézenfekvő, hogy bármilyen pénz felváltása a pénzváltóban lehetséges... Na mindegy. Elértem a buszt, és a jogsim igénylése mindössze 15 percet vett igénybe. Ebben benne van a fotó készítése (szörnyű lett, ne is kérdezzétek... még szerencse, hogy a jogsin alig látszik a fotó) és a csekk befizetése is. Szuper! Pirospont nekik.

Ma egész délután szakadt az eső. Ronda és vizes volt minden. De az irodám ablakából nézve nem is volt annyira szörnyű :-)

Jó éjt, Drága Barátaim.

P.S. Tibi, come to Debrecen!