Ha az ember magához vesz egy kiskutyát, előbb-utóbb úgy kezd el viselkedni, mint egy kismama./kispapa Először is. Napi szinten lesz téma a családban, hogy hányszor, hová (!) és milyet pisilt-kakilt a kutya... Azután, elég nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy azt az aranyos, cuki kis szőrgombolyagot, aki olyan édesen alszik, olyan édesen szuszog, olyan édesen ásít, meg egyáltalában véve mindent olyan édesen csinál (és nemcsinál) elkényeztesd. Márpedig Cesar Millan is megmondta, hogy a legfontosabb dolgok a kutya számára: 1. exercise 2. discipline 3. affection, így, ebben a fontossági sorrendben. No, exercise-ban nincs hiány, mert Dice-szal annyit rohangálok, mint pók a falon. Gyakran lemegyünk az udvarra, levisszük Kacsát meg Kisbocit, és ekszöszájzolunk egy jót. Kisboci ugyan egy kicsit nehezen viseli a megpróbáltatásokat. Két lábát már sajnos amputálta a kutya, a maradék kettő sem nyújt valami lélekemelő látványt, főként állandó nyálas jellegüknek köszönhetően. A farka is egy kicsit meg van rágva, de ettől csak csinosabb, bojtosabb lett a farkinca. Kacsa elég jól bírja a strapát. A múltkori műtét után, melynek során egy kispohárnyi műanyaggolyót távolítottam el a hasából, már felgyógyult, és gombszemeivel, amelyeket LEHETETLEN leharapni (ellenőriztem!), bátran néz szembe Dice tűhegyes fogaival. Dice nagyon szereti Kacsát, és nemcsak megenni! Amikor alszik, mindig megkeresi, hol van, és odabújik hozzá. Mivel az ágyra nem jöhet fel (sem Kacsa, sem Dice), ezért általában a kis plédjére cipeli, és odabújik hozzá... Ilyenkor megint jön a jajjdearanyosa, jajdeédes, jajdekistündér...
Hát igen. Tud ilyen is lenni. Meg nem is. Mint említettem, az ágyra tilos feljönnie, ennek következtében az ágy olyan tiltott gyümölccsé vált Dice számára, amit bárhogyan is, de ki kell próbálnia... Általában a következő műsor zajlik: Dice figyeli, hogy figyelem-e (figyelem, de nem nézek rá..) Ha úgy ítéli meg, hogy nem, akkor feltámasztja az állát az ágyra, és tovább figyeli, hogy mit csinálok (tovább figyelem, de úgy teszek, mintha nem látnám) A következő pillanatban, anélkül, hogy feljebb mászna, felteszi az egyik mancsát, majd, mivel semmi reakciót nem lát részemről, felteszi a másikat is :) Ekkor már "felkönyököl" az ágyra, és egy percig farkasszemet nézünk.. szinte harapni lehet a feszültséget... ekkor elhangzik a "nem szabad". Amire Dice lemászik, szemrehányóan néz rám és vadul ugat. Mégis hogy képzelem, hogy majd én megmondom neki, mit csinálhat??? Pofátlan gazdi...
Egy nagy különbség azért van a kiskutya meg a kisgyerek között. A kisgyerekre lehet pelenkát adni, amíg szobatiszta nem lesz...
Hát igen. Tud ilyen is lenni. Meg nem is. Mint említettem, az ágyra tilos feljönnie, ennek következtében az ágy olyan tiltott gyümölccsé vált Dice számára, amit bárhogyan is, de ki kell próbálnia... Általában a következő műsor zajlik: Dice figyeli, hogy figyelem-e (figyelem, de nem nézek rá..) Ha úgy ítéli meg, hogy nem, akkor feltámasztja az állát az ágyra, és tovább figyeli, hogy mit csinálok (tovább figyelem, de úgy teszek, mintha nem látnám) A következő pillanatban, anélkül, hogy feljebb mászna, felteszi az egyik mancsát, majd, mivel semmi reakciót nem lát részemről, felteszi a másikat is :) Ekkor már "felkönyököl" az ágyra, és egy percig farkasszemet nézünk.. szinte harapni lehet a feszültséget... ekkor elhangzik a "nem szabad". Amire Dice lemászik, szemrehányóan néz rám és vadul ugat. Mégis hogy képzelem, hogy majd én megmondom neki, mit csinálhat??? Pofátlan gazdi...
Egy nagy különbség azért van a kiskutya meg a kisgyerek között. A kisgyerekre lehet pelenkát adni, amíg szobatiszta nem lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése