Telnek a napok

Már kedd van, és Dice úgy érzi magát, mintha mindig is velünk élt volna. Az éjszakák csendben telnek. Mivel szükségünk van egy kis éjszakai nyugalomra, ezért ilyenkor Dice-nak a másik szobában vackolok meg. Így az esti rohangálás után már nem jön velünk a hálóba, hanem áthúzzuk a kis plédjét, és becsukjuk az ajtót. Aztán fél óráig feszülten hallgatózunk, hogy vajon sír-e vagy mi történik, de általában nem sír. Néha csendben picsog egy kicsit, de azután rájön - mivel esze elég sok akad;) - , hogy ezzel nálunk nem ér el semmit, és a kisboci bal vagy jobb lábát rágcsálva csendben elalszik. Szerencsére napközben is többször kinyúlik a vackán, így tudok azért ezt-azt csinálni, amíg húzza a lóbőrt. Persze pl. a vasalást elég régóta nem tudom megoldani, mert ARRA sosem jut már időm.
Tegnap elmentünk neki bevásárolni. Kapott egy kis nyakörvet, egy kis pórázt, etető- és itatótálat, rágható cipőcskéket és egy kis puha labdát. Ja és klikkert, bár azt inkább én kaptam...
Tegnap el is kezdtük a klikkeres képzést. Azoknak, akiknek esetleg fogalmuk sincs arról, hogy mi az a klikker, gyorsan elmondom. A klikker (vagy clicker) egy kis műanyag izé, ami ha benyomjuk a gombot, kattanó hangot ad. És hogy mire jó ez? Segítségével az állatot (mert használható ez kutyára, macskára, de akár csirkére és lóra is) úgy taníthatjuk meg bármire, hogy csak jutalmaznunk kell. A képzés elve, hogy a jutalmazott viselkedés megerősödik, a nem megerősített pedig elhal egy idő után. Dice-szal tegnap egyelőre csak azt gyakoroltuk, hogy a klikker hangját a jutalommal kösse össze, illetve azt, hogy rám figyeljen. Ma délután a nevét fogjuk tanulni :) Remélem, sikeres lesz.