Úgy értem, mindig útban vannak. Nem is igazi gyalogosok ők... A gyalogos definíciója Ambrose Bierce Devil's Dictionary-ja szerint így hangozna: a gyalogos olyan autós, aki már talált parkolóhelyet. Vagy: a gyalogos olyan utas, aki már leszállt a buszról. A (nagy)városban nincsenek tehát igazi gyalogosok, akik háztól házig gyalogolnak. Vagy legalábbis ritkák. Miről ismerszik meg az igazi gyalogos? Először is: nem visz magával fölösleges pakkot, hiszen tudja, hogy azt neki kell cipelnie (nem a busznak, nem az autónak, villamosnak, trolibusznak...). Azután: nem vesz fel kényelmetlen cipőt, ruhát, kalapot stb., mert tudja, hogy sokat kell gyalogolnia (nem buszozni, autózni, trolizni, villamosozni stb.). Végül: tudja, hol és hogyan kell közlekedni.
Ez utóbbi pont nagyon fontos. Amióta kerékpárral közlekedek, rájöttem, hogy a gyalogosoknak (és ál-gyalogosoknak) rengeteg helyük van. Mehetnek például a járdán. Vagy a járda melletti füvön. Esetleg a kietlen parkolókban. Békésebb helyeken az út szélén is sétálgathatnak. De - és ide akartam kilyukadni - a gyalogosok mindezen opciók ellenére mégis a kerékpárúton szeretnek a leginkább lófrálni. Ilyenkor kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy még véletlenül se haladjanak nyílegyenesen, hanem lehetőségek szerint kiszámíthatlan útvonalon, cikkcakkban közlekedjenek. Fontos tudnunk továbbá, hogy a kerékpárúton haladó gyalogosok szükségszerűen süketté is válnak. Hiába van tehát a bringád felszerelve a legrepedtfazékabb hangú csengővel, dudával, hiába használod istenadta orgánumodat jelzés céljából, a gyalogosok a fülük botját (vajon hol van a fülünk botja???) sem mozdítják egyikre sem. Éppen ezért megkockáztatom azt a kijelentést, mely szerint a gyalogos az utcán közlekedő legveszélyesebb emberszabású (most ne vegyük ide az állatkertből megszökött gorilla meglehetősen extrém esetét).
Tapasztalataim szerint a gyalogosok efféle más utcán közelekedők iránt tökéletesen indifferens magatartásához egy jó adag arrogancia is kapcsolódik. Hogy jössz ahhoz, TE, bringán közlekedő, hogy rám merészelj csengetni, amikor én békésen sétálok a kis csivavámmal, hangyát gyűjtök a gyerekemmel a kerékpársáv közepén, vagy esetleg ugyanitt a szomszédasszonnyal beszélem meg, hogy vajon ősztől mi lesz a barátokköztben... esetleg megvitatom, hogy milyen módszerrel lehet a legjobban kiszedni a fehér ingből a lecsófoltot...? Felháborító, hogy egyeseknek van mersze szólni, ha nem a megfelelő helyen közlekedem, és ezt egy hangos "üsséelbazmeg"-gel igyekszem is a tudomásukra hozni. Arról nem is szólva, hogy szürkületkor még az ötvoltos kerékpárlámpájukkal is elvakítanak. Elképesztő! Ezek a mai fiatalok... bezzeg a mi időnkben...
A gyalogosokkal nemcsak kerékpárosként gyűlhet meg az ember baja. Az autósok sem jutnak velük dűlőre (vajon ez a kifejezés is honnan jött?) Ott van például a zebra. Arra találták ki, hogy a gyalogos, amennyiben szándékában áll, késedelem nélkül átjuthasson az út túloldalára mégpedig úgy, hogy az úton közlekedő minden járművel szemben elsőbbsége van. Számtalanszor kerülök olyan szituációba sofőrként, hogy jóhiszeműen várakozom a zebra előtt percekig várva, hogy a zebra egyik végén ácsorgó gyalogos végre rászánja magát, és elinduljon a zebra másik vége felé. A gyalogos mindenfelé tekinget: megnézi, hogy meglocsolták-e mostanában a lámpaoszlopon díszelgő muskátlikat, Julcsi néni a szemközti házban megpucolta- e mostanában az ablakokat, vagy hogy a szomszédék Editkéje hová megy azzal a rosszarcú huligánnal... szóval mindenről tájékozódik, ami körülötte zajlik, csak éppen azt felejti el, hogy ő bizony egy közlekedési szituáció résztvevője, mégpedig olyan résztvevő, aki egy csöpp együttműködő magatartást sem tanúsít. A sofőr, adott esetben én, egy idő után megunja a várakozást meg a pilótafülkéből szapora kézlengetéssel történő jeladást, és szép lassan elindul. Erre természetesen gyalogos barátunk, akinek a figyelmét mindeddig 120%-ban lekötötte a környezet tanulmányozása, elindul a zebrán, és felháborodva veszi észre, hogy az autós nem adja meg neki az elsőbbséget. Felháborodásáról dühös ökölrázás, káromkodás és más nemzetközi jelzések segítségével tájékoztatja az autóban ülő személyt, aki a hirtelen lelépő gyalogos miatt egyrészt a fékre tapos, másrészt körülnéz, hogy nincs-e a környéken rendőr, aki ebben a szituációban bizonyára szegény gyalogosnak adna igazat.
Tudom, sok a baleset mostanában. Sok gyalogost gázolnak el a zebrán, és őszintén sajnálom ezeket az embereket. De könyörgöm: ők is figyeljenek oda a közlekedésre. Nézzenek körül, mielőtt lelépnek az úttestre, és ha már rászánták magukat, induljanak el végre valamerre!
Köszönöm minden gyalogosnak az együttműködést! :-)
Ez utóbbi pont nagyon fontos. Amióta kerékpárral közlekedek, rájöttem, hogy a gyalogosoknak (és ál-gyalogosoknak) rengeteg helyük van. Mehetnek például a járdán. Vagy a járda melletti füvön. Esetleg a kietlen parkolókban. Békésebb helyeken az út szélén is sétálgathatnak. De - és ide akartam kilyukadni - a gyalogosok mindezen opciók ellenére mégis a kerékpárúton szeretnek a leginkább lófrálni. Ilyenkor kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy még véletlenül se haladjanak nyílegyenesen, hanem lehetőségek szerint kiszámíthatlan útvonalon, cikkcakkban közlekedjenek. Fontos tudnunk továbbá, hogy a kerékpárúton haladó gyalogosok szükségszerűen süketté is válnak. Hiába van tehát a bringád felszerelve a legrepedtfazékabb hangú csengővel, dudával, hiába használod istenadta orgánumodat jelzés céljából, a gyalogosok a fülük botját (vajon hol van a fülünk botja???) sem mozdítják egyikre sem. Éppen ezért megkockáztatom azt a kijelentést, mely szerint a gyalogos az utcán közlekedő legveszélyesebb emberszabású (most ne vegyük ide az állatkertből megszökött gorilla meglehetősen extrém esetét).
Tapasztalataim szerint a gyalogosok efféle más utcán közelekedők iránt tökéletesen indifferens magatartásához egy jó adag arrogancia is kapcsolódik. Hogy jössz ahhoz, TE, bringán közlekedő, hogy rám merészelj csengetni, amikor én békésen sétálok a kis csivavámmal, hangyát gyűjtök a gyerekemmel a kerékpársáv közepén, vagy esetleg ugyanitt a szomszédasszonnyal beszélem meg, hogy vajon ősztől mi lesz a barátokköztben... esetleg megvitatom, hogy milyen módszerrel lehet a legjobban kiszedni a fehér ingből a lecsófoltot...? Felháborító, hogy egyeseknek van mersze szólni, ha nem a megfelelő helyen közlekedem, és ezt egy hangos "üsséelbazmeg"-gel igyekszem is a tudomásukra hozni. Arról nem is szólva, hogy szürkületkor még az ötvoltos kerékpárlámpájukkal is elvakítanak. Elképesztő! Ezek a mai fiatalok... bezzeg a mi időnkben...
A gyalogosokkal nemcsak kerékpárosként gyűlhet meg az ember baja. Az autósok sem jutnak velük dűlőre (vajon ez a kifejezés is honnan jött?) Ott van például a zebra. Arra találták ki, hogy a gyalogos, amennyiben szándékában áll, késedelem nélkül átjuthasson az út túloldalára mégpedig úgy, hogy az úton közlekedő minden járművel szemben elsőbbsége van. Számtalanszor kerülök olyan szituációba sofőrként, hogy jóhiszeműen várakozom a zebra előtt percekig várva, hogy a zebra egyik végén ácsorgó gyalogos végre rászánja magát, és elinduljon a zebra másik vége felé. A gyalogos mindenfelé tekinget: megnézi, hogy meglocsolták-e mostanában a lámpaoszlopon díszelgő muskátlikat, Julcsi néni a szemközti házban megpucolta- e mostanában az ablakokat, vagy hogy a szomszédék Editkéje hová megy azzal a rosszarcú huligánnal... szóval mindenről tájékozódik, ami körülötte zajlik, csak éppen azt felejti el, hogy ő bizony egy közlekedési szituáció résztvevője, mégpedig olyan résztvevő, aki egy csöpp együttműködő magatartást sem tanúsít. A sofőr, adott esetben én, egy idő után megunja a várakozást meg a pilótafülkéből szapora kézlengetéssel történő jeladást, és szép lassan elindul. Erre természetesen gyalogos barátunk, akinek a figyelmét mindeddig 120%-ban lekötötte a környezet tanulmányozása, elindul a zebrán, és felháborodva veszi észre, hogy az autós nem adja meg neki az elsőbbséget. Felháborodásáról dühös ökölrázás, káromkodás és más nemzetközi jelzések segítségével tájékoztatja az autóban ülő személyt, aki a hirtelen lelépő gyalogos miatt egyrészt a fékre tapos, másrészt körülnéz, hogy nincs-e a környéken rendőr, aki ebben a szituációban bizonyára szegény gyalogosnak adna igazat.
Tudom, sok a baleset mostanában. Sok gyalogost gázolnak el a zebrán, és őszintén sajnálom ezeket az embereket. De könyörgöm: ők is figyeljenek oda a közlekedésre. Nézzenek körül, mielőtt lelépnek az úttestre, és ha már rászánták magukat, induljanak el végre valamerre!
Köszönöm minden gyalogosnak az együttműködést! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése