Nekem a Balaton...

Amikor a hollandokkal a Balcsinál voltunk, még nem tudtam biztosan, hogy a nyáron még egyszer látni fogom a nagy tavat. Úgy döntöttünk azonban - barátaink unszolására -, hogy 20-án lemegyünk Siófok-Szabadifürdőre, az apartmanukba. Az úttal nem is volt semmi gond, viszont a nyaraló megtalálása nem kis teljesítményt jelentett. A környéken csupa újépítésű ház van, a GPS nem ismerte az ő házszámukat, így hosszas telefonálgatás és körözés után sikerült csak odatalálni.

De végül odaértünk. Rita finom vacsival várt minket, és a kislányuk, Grétike is nagyon várta már, hogy megérkezzünk. Bár az ő kedvence Reni, egyszerűen imádja, velem is egész gyorsan összebarátkozott.
20-án bementünk Siófokra kocsival, ami nem volt túl jó ötlet, tekintve, hogy egy órát cammogtunk a dugóban. Még szerencse, hogy én vezettem, mert elég türelmesen kezeltem a helyzetet. Végül úgy döntöttem, hogy átmegyek a Sió túloldalára, ott leparkolok, és majd visszasétálunk. Így is lett. Végül talán 10 perc sem volt onnan a belváros. Még jó, hogy 15 évig itt nyaraltam, és ismerem a környéket.
Öcsit kikészítette a tömeg, én direkt élveztem a forgatagot. Hiába, ebben például nagyon különbözünk. Bár nem értem, hogy ha 7 emberből 6 élvezi, miért kell neki a rosszkedvével rontania a hangulatot.
Megvacsiztunk, majd sétálgattunk, de mivel Grétike elég fáradt volt, úgy döntöttünk, hogy gyorsan hazamegyünk, és otthonról nézzük a tüzijátékot. Akkor és ott látszólag mindenki egyet értett, később derült ki, hogy Reni még szívesen maradt volna... és zokon vette, hogy nem maradtunk. Miért nem mondta? Néma gyereknek anyja sem érti a szavát :-) Én voltam a sofőr (megint), szóval ha én maradok, mindenki maradt volna, mert a többiek söröztek.
Ugyan csak pár napot voltunk a Balcsin, de nagyon jó volt a nyár lezárásának. Barátok közt, a Balatonnál, kilátással a tóra, finom grillételekkel...hmmm...kell ennél több? :-)