A horgászat esete a 3 dimenziós képeslapokkal

Ma a fiúk elhatározták, hogy horgászni mennek. Nem is baj - gondoltuk magunkban mi, lányok -, mert így sokkal több időnk marad a csacsogásra. De ez a csacsogás is... nem egyszerű dolog. Egyrészt anya egyáltalán nem beszél sem angolul, sem hollandul. Momo konyít valamicskét az angol nyelvhez, ám mivel Ria nagyon gyengén beszéli a nyelvet, gyakran holland szavakkal, mondatokkal keverve, ezért őt szinte egyáltalán nem értette. Nekem sem kis erőfeszítésembe került sokszor, hogy kommunikálni tudjak vele, így az első pár napban eléggé lefáradtam szellemileg. Képzeljétek csak el, hogy beszélnek hozzád az anyanyelveden ("kislányom, mondd meg nekik azt, hogy...") és a száddal angol mondatokat vagy kénytelen formálni. Mindeközben a természetes kíváncsiságod és a veledszületett kiváló nyelvi intelligencia segítségével próbálod dekódolni, hogy a körülötted krákogó hollandok vajh, miről vartyoghatnak. Legtöbbször sikerült is megfejtenem. Ahogy hajdan a történelemtanárom (aki egyben iskoladiri is volt) mondotta volt: "Részeg angol tengerész megpróbált németül beszélni, és az lett a holland nyelv." És tényleg. A holland torokhangok kifejezetten egy részegen hörgő tengerész beszédét idézik :-)

Riáról fontos tudni, hogy sokat jótékonykodik. Szabad idejében, amiből rendkívül sok van, az erdélyi szegényeknek, és az enyedi gimnáziumnak gyűjt a holland baráti körével. Tavaly ott jártunkkor is megmutatta, hogy a garázsa tele van adományokkal: hatalmas kupacokban álltak az ajándék ruhák, soha nem használt cipők, maradék függönyök és terítők és még ezer más dolog. Ezeket minden év októberében kamionnal viszik ki Erdélybe. Ezen kívül háromdimenziós és egyéb érdekes képeslapokat készít félkész sablonokból, amit aztán egy karácsonyi vásár keretein belül árusít, és az ebből befolyt pénzt szintén az erdélyieknek adja. Ebből is látszik, hogy milyen jó fej :-) Hozzánk képest ők elég jómódúak, de hollandiában valahogy mindenki olyan egyszerűen él... egészen más a mentalitás, mint itthon. Senki nem nézi, kinek milyen autója van. Riának és Arie-nak szinte fogalma sincs például, hogy a számukra elérhetetlen árú luxuscikkek hol találhatók és mennyibe kerülnek. Mi pedig itthon már abban növünk fel, hogy gyűlöljük azt, aki nálunk többre vitte, irigyeljük, aki készen kap olyasmit az élettől, amiért nekünk küzdeni kell, és megvetjük, akinek drágább a cipője, ruhája, mobiltelefonja, autója, mint nekünk. Milyen szánalmas! Holland barátainknak nincsen luxusautójuk (Renault Scenic), nincs 106 cm-es full hd-s tévéjük... szinte semmi olyat nem láttam a lakásban, ami nagy értéket képviselne. De azt az elégedettséget, boldogságot, ahogy élnek, bárki elirigyelheti tőlük.
Visszatérve tehát Ria képeslapjaira el kell mondjam, nagyon szórakoztató ez a tevékenység. Mind a három lányzó a családban kapott egy kis csomagot (Petrának ugyan csak később tudtuk átadni), amiben volt egy 3d-s képeslapokat tartalmazó füzetecske, egy öntapadós ragasztópárnácskákat tartalmazó lap és néhány ív karton. Ria megmutatta, hogyan is kell egy ilyen képeslapot legyártani, és mivel szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy kiváló a kézügyességem, elég gyorsan ellestem a technikát, és készítettem a képeslapokat sorozatban. Elég pepecs munka, de nem kell több türelem hozzá, mint a gyönygfűzéshez, amit szintén előszeretettel művelek. Meg is ígértem Riának, hogy mire októberben jönnek, legyártok pár sorozat gyöngybigyót, amit szintén az erdélyiek javára fordíthat a holland karácsonyi vásárban. Így néhány termékemről elmondható, hogy exportcikké válik majd :-)
Délután anya intézkedni ment, én pedig nekiálltam a rózsák megnyesésének. Gyönyörű lett az udvarunk, nagyon szeretek is otthon lenni, bár nemcsak emiatt. Apa végre hegesztett egy "lugast" a kiskapu és a járda fölé, így az anyával ültetett rózsáinknak van hová felfutniuk. Rögtön meg is kezdték a futást, hamarosan igazi lugast fognak alkotni. Én azonban nem ezeket a rózsákat nyesegettem, hanem a terasz mellett már-már fává növő egyedeket. Az egyik ilyen rózsafa ("édesanyám rózsafája") egy sárga gyönyörűség, amit még a Papa hozott anyának, mielőtt elment... ezért ez anya kedvence. Szegény bokor áldozatul esett áldozatos munkámnak. Anya azt mondta, az utolsó levélig vágjam vissza. Na, én aztán nekiestem, mint bolond borjú az anyjának... a fácskából csak a csupasz ágak maradtak. Anya kishíján sikítófrászt kapott, én pedig csak mondogattam, hogy majd kinő... remélem, tényleg.
Anya hozott nekem ajándékba egy térdnacit. De sajnos, ezek a kínai méretek nem egyeznek az én meglehetősen európai méreteimmel...Ria felpróbálta, és hála a 3 hónapos, banai nyaralást megelőző diétájának (amelyet nem divatból, hanem vérnyomás- és vércukorproblémákból kifolyólag iktatott be), pont jó volt rá a méret. Nagyon büszke volt magára! És nem mellesleg ellenállhatatlan vágy kerítette hatalmába, hogy vásároljon. Mondta, hogy vesz nekem cserébe egy másik/nagyobb nadrágot. Így autóba pattantunk négyen csajok (Ria, Anya, Momo és én) és átszáguldottunk Bábolnára. Sokáig vásárolgattunk és sokat. Annyira, hogy kaptam ajándékba egy mobiltelefonszőrmókot. Nem tudom a hivatalos nevét ennek a kis bigyónak, és nem is igazán lehet megállapítani, hogy milyen állatot formáz. Talán róka? Vagy bagoly? Esetleg cica? Mindenesetre valódi nyúlszőrből van és NAGYON pink színű. Annyira nem illik hozzám, hogy egyből megszerettem :) Persze Momonak is kellett egy, így az eladó csaj szánalomból neki is adott egyet. Szintén pinket.
Amikor távozni akartunk, hatalmas felhőszakadás kerekedett (hű, ez egészen népmeseízű mondat lett!) Egyből a fiúk (Arie és Apa) jutottak eszünkbe, hogy mennyire elázhatnak az ölbői tónál. És tényleg.
Nem sokkal utánunk értek haza, és mesélték, hogy nem tudtak összepakolni, annyira szakadt az eső, majd hazafelé megrekedtek az út közepén hömpölygő árban. Az autó leállt, mert a víz elérte a kipufogót! Apa kiszállt, hogy kitolja a járművet a folyamból, és amint kinyitotta az ajtót, látta, hogy a víz éppenhogycsak nem éri el a küszöböt. Végül valahogy kievickéltek. Még szerencse, hogy a Citroënnel voltak, ami dízeles, mert a Renault-nak, ami benzines, annyi is lett volna ezen az úton.
Ez a kaland eszünkbe juttatta, hogy tavaly augusztusban Hollandiában is így indult a nyaralás. Olyan eső jött és annyira lehűlt a levegő, hogy a horgászatból hazatérő fiúk szinte megfagytak. Arie még a kandallóba is begyújtott. És bár nálunk nem kellett befűteni a cserépkályhát, azért elég emlékezetesen indult ez az egy hét.