Szeptember végén még kijutott nekünk is a jóból... sikerült bekerülnünk egy egyetemistáknak szervezett buszos utazásra, így 6 nap alatt mintegy 3400 km-t megtéve beutaztuk Bajorországot, Elzászt és Burgundiát. Jókat ettünk, még inkább ittunk, egérlyukméretű tranzitszállásokon aludtunk, átvészeltünk néhány komoly esős napot illetve hazafelé megnéztünk egy fantasztikus DVD-gyűjteményt a buszon, amelyben olyan korszakalkotó darabok szerepeltek, mint például Véres gyémánt... meg még néhány hasonló rendkívüliségű műalkotás, amelyeknek a címére nem emlékszem. Már csak azért sem, mert hozzávetőlegesen 10-12 filmet néztünk meg egymás után a Passauba vezető úton, és csak annyi maradt meg belőlük, hogy az egyikben feketék ölték egymást gyémántért, a másikban kolumbiaiak a kábítószerért és volt még egy, ahol pedig a maffia tagjai gyilkolták egymást félig bosszúból, félig pedig megszokásból. Mindenesetre az idő így jobban telt, hiszen az mp3 lejátszómra feltöltött 1 GB-nyi zenét már az első napon, Augsburgnál meguntam.
Aki a fotókra kíváncsi, megtekintheti azokat a Picasan, a szokásos helyen. Aki nem tudja, melyik a "szokásos", az szóljon, és megmondom.
Mindenesetre értékes és tanulságos volt ez az utazás, úgy érzem, és rengeteget láttunk a két ország tájaiból. Amiket az úton megtanultam:
Eszedbe ne jusson Franciaországba utazni, ha nem tudsz franciául. Mindig lutri lesz, amit az étteremben választasz... (bár, ha 6 ill. 12 van előtte, sanszos, hogy a csigával szemezel)
A tranzitszállásokon a falak nagyon vékonyak, és mindig van valaki, aki egész éjjel fújja az orrát, vagy köhög, vagy horkol, vagy az icipici szobának köszönhetően oltári nagy dübbenéssel kenődik fel a falra, amikor te a legédesebb álmodat alszod. Ha ezek egyike sem következne be, akkor tuti, hogy a melletted lévő szobában egy két méter magas fekete fickó alszik, aki meglehetősen rossz néven veszi a folyosón való ihaj-csuhajt, tekintve, hogy napközben szétmelózta az agyát, és pihenni szeretne.
A francia borok tényleg jók, de soha nem szabad egy belvárosi, puccos étteremben a ház borát kérni. Drága és rossz.
A németek nagyon jó fejek. Simán csinálnak neked egy finom mentateát a sarki wurstos büfében még akkor is, ha nincs az étlapon.
Mindig legyen nálad egy zsák 50 centes, ha Németországon utazol keresztül. Főleg, ha egész úton vedelsz, és gyakran meg kell állnod a benzinkutakon.
Ha Magyarországon a bérek és az árak aránya olyan lenne, mint nyugaton, akkor egy kiló kenyér kb. 50 Ft lenne...
... és még sorolhatnám tovább, de ki is bírja elmondani mindazt az élményt, amiben részünk volt. :-)
A legfájóbb pontja az utazásnak az volt, hogy a Kutyát itthon kellett hagyni. Öcsi szüleinél nyaralt egy hétig, ahol nagyokat játszott a vizsla haverjával, és persze kapott csomó kényeztetést...velőscsontot... szóval mindent, ami egy kutyának kell. Olyan jó dolga volt, hogy annnyiranagyonnagyon nem is örült nekem. Tudomásul vette, hogy megjöttem, oszt' jóvan. Szerintem jobban szokott örülni, amikor melóból hazajövök.
Dice Baby lassan eléri a féléves kort. El sem hiszem, hogy már ekkora! Hihetetlen, milyen gyorsan megnőtt, és mekkora lett... Ágotával mindig emlegetjük, hogy milyen volt, amikor először látta: kicsi, totyogós... (ja, igen, Ágota barátnőm Dice első szerelmének, Rudolfnak az "anyukája")
Remélem, most, hogy féléves lesz, lassan a szobatisztaság is napirendre kerül nála, mert már baromira unom a felmosórongy szorongatását és a hipószagot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése