2009. szeptember 23.

Munkahegyek, kritikus tömeg és a romos lakás

Az elmúlt másfél hétben nem igazán volt időm egy sort sem írni. Talán hülyén hangzik ez, de valóban így történt. Vegyük például a tegnapi napot: fél 6-kor keltem, elmentem, megtartottam a céges órámat kint a fenében, 8kor végeztem, hazajöttem, reggeliztem, utána tartottam pár online órát, majd bringára pattantam és elindultam az irodába. Volt vagy 10 órám, este 7kor végeztem. Utána bringára ültem. Az autómentes nap alkalmából belekeveredtem az utcán karikázó-kerekező kritikus tömegbe, velük tekertem a Kölcseyig, majd lecsatlakoztam jobbra, és száguldottam hazafelé. Itthon épphogy volt időm bekapni pár falatot, majd Öcsit elfuvaroztam a belvárosba az urológiások iszogatására, hazajöttem, tettem-vettem, majd elmentem Öcsiért a belvárosba kocsival, majd hazajöttem, beestem az ágyba és aludtam.
Ki ne hagyjam már a történetből, hogy megvolt életem első igazoltatása!
Éppenhogy elindultam Öcsivel hazafelé, éjjel 11 után járt az idő, amikor levillogott egy járőr. Jogosítvány, papírok, szonda. Majd figyelmeztetett, hogy ha szőrös szívű lenne, most bizony 20 ezer ft-tal szegényebb lennék, mert elfelejtettem felkapcsolni a lámpát. Mondtam neki, hogy épp most indultam el, és még nem sötétült el a műszerfal, és pont az utcai lámpa alatt álltam, nem vettem észre. Jól van, mondta, és intett, hogy menjek tovább. Mázli. Meg is büntethetett volna. Nem csoda, hogy bele kellett fújnom a szondába...végülis, aki éjjel 11 után világítás nélkül furikázik, csakis részeg vagy dilis lehet. Én az utóbbi voltam :-)
A mai napom hasonlóan alakult, mint a tegnapi, csak ma nem kellett Öcsit furikáznom, mivel Pesten van, képzésen. Pénteken jön csak haza.

Istenem! Mikor lesz már hétvége!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése