Matracdilemma

Tudatos vásárló lévén szeretek előre tájékozódni arról a termékről, amit megveszek, illetve a konkurencia hasonló termékeiről is. Mint modern korban élő személy pedig általában az Internetet választom kutatásom színteréül. Így most, amikor elhatároztam, hogy megtalálom azt a matracot, amin végre frankón fogok aludni szintén felbarangoltam a világhálóra, hogy más emberek tapasztalatai és a kínálat megtekintése által felvilágosuljak a témával kapcsolatban. Nem tudtam, hogy kemény fába vágtam a fejszémet. Először is ki kell találni ugye a méretet. Ez még egyszerűnek tűnhet, de nem az. Az az ágy(?), amin most alszunk ideiglenes 145 cm széles. Bár ha jól meghúzzuk magunkat, elférünk, de én nem vagyok az az összebújva-alvós típus, jobb szeretem, ha a testrészeim kényelmesen elhelyezkedhetnek körülöttem. Egyértelmű tehát, hogy a 140 cm-es matrac az lófitty,  csak olyanoknak ajánlott, akik vagy 30 cm szélesek, vagy csak és kizárólag szorosan összebújva szeretnek aludni...nézzük tehát a 160 cm-t, mert az a következő általános méret. 160 cm, hm... elég jónak tűnik, elfér a kezem, lábam, még fel is tudom húzni a térdem embrionális pozícióba, ami köztudottan a legpihentetőbb a gerincnek (feltéve hogy egy kispárnát teszel a két térded közé... nos, én a takarót használom e célra). A 160-as matrac kudarca azonban akkor következik be, ha mondjuk mindkét ember embrionális pózban szeret alukálni. Ilyenkor ugyanis vagy a popójuk ér össze - amennyiben háttal fekszenek egymásnak -, vagy pedig a térdük - amennyiben szemben. Tudom, apróságnak tűnnek ezek a gondok, de hosszútávon akár egy házasság is rámehet! Gondoljuk csak el: a feleség vagy a férj nem tudja kipihenni magát, rosszkedvű, nem lehet hozzászólni, veszekszenek és már kész is a baj! Nézzük a következő méretet inkább, hiszen a matracra nem igaz, ami sok más dologra igen, hogy nem számít a méret... A 180 cm széles ágybetéten már akár keresztbe is lehet feküdni, amit ugyan nem hiszem, hogy kipróbálunk, de nem árt erre az eshetőségre is felkészülni (igaz, Öcsiből lelógna 6 centi...) Ennél a matracnál már akár mindkét fél feküdhet felhúzott térddel, nem lesz belőle probléma.Tökéletes, kényelmes, nem csak 30 centi széles embereknek... a hiba azonban nem az ön készülékében van, hanem a hálószoba méretében... Mert mi van, ha túl nagy az ágy? Nem marad hely a kis éjjeliszekrénykének, ami nekem elengedhetetlen kelléke az alvásnak. Ezen tárolom az éjszakai papírzsebkendő-gyűjteményemet, allergia spray-t, füldugót, krémeket, hajcsatokat és még rengeteg más haszos dolgot, ami nélkül nem lehet elaludni. Itt tartok tehát az ágy méretét tekintve, hezitálva a 160 és 180 cm széles ágy között. Még jó, hogy a hosszúság adott: 200 cm. Hm, milyen lenne egy 220 cm-es ágyon aludni...? :-))))))

Még ha ezt a kérdést sikerülne is eldöntenem, még mindig ott van a matrac töltete. Már nem csak a hagyományos rugós matracokat gyártják ugyanis, hanem készül matrac kétféle rúgószerkezettel (Bonell- és táskarugó), hideghabból, kaucsuk-alapú izéből, kókuszból és a NASA által kifejlesztett memory foamból (tökre tetszik a magyar neve: emlékezőhab :)))) Ahhoz, hogy megtudja az ember lánya, mi is a jó neki, egyrészt ki kell próbálni az üzletben - 3-5 percet heverészve egy-egy matracon -, másrészt pedig össze kell vetnie alvási szokásait és testsúlyát az egyes töltetek által kínált komfortokkal. Tekintve, hogy oldalt alszom és nem vagyok (kiemelkedően) nagy testsúlyú egyén, azért nekem a kókuszrosttal megerősített matracok szóba sem jöhetnek a keménységük miatt. Iszonyatósan nyomnák a csípőmet és a vállamat, és reggel valószínűleg hátfájással ébrednék. Öcsinek viszont, aki nagyobb testsúlyú, nem lenne rossz egy keményebb ágybetét, főleg hogy ő háton-oldalt alvó. A rugós matracok ellenben Öcsiből elég egyértelmű tiltakozást váltanak ki néhány korábbi rosszabb tapasztalat miatt, hiába próbálom tehát meggyőzni, hogy a rendkívüli pontrugalmassággal bíró táskarugós matracok nagyon jól alátámasztják a gerincet. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban hajthatatlannak bizonyult. Tehát a kókuszrost és a rugó kikerült a dobozból. Nézzük a többit. A PUR-hab és a latex (a már említett kaucsuktermék) antiallergén, mivel nem telepszenek meg benne a szemét kis poratkák. Szuper! Ez kell nekem! Az aloe verás huzatot parasztvakításnak tartom, ezért ezzel nem is foglalkozom, viszont a téli-nyári oldal megfontolandó. A téli oldalon gyapjúréteg várja a melegedni vágyókat pl. engem. Ezt még megfontoljuk. Még mindig itt maradt a NASA által kifejlesztett emlékezőhab, ami megintcsak parasztvakítás-szagú, de azért adjunk neki egy esélyt. Menjünk, próbáljuk ki! 2-3 perc elég is volt, hogy rájöjjek, ezt a remek emlékezőképességgel megáldott habot nem nekem találták ki (talán mert nem vagyok űrhajós...). A vívmány lényege, hogy a hab felveszi a test alakját, és csak nagyon lassan áll vissza az eredeti állapotába. Olyan, mint egy stresszlabda... vagyis leginkább ahhoz hasonlíthatnám. Tehát ha mondjuk ráülsz és gyorsan felállsz, még látod, a hátsód helyét az ágyon. Ez egy sima habmatracnál nem így van, hiszen veled együtt mozdul a hab, csak akkor hajlik be, ha erő hat rá. Szóval az emlékezőhab elsőre elég kényelmesnek tűnt. Belesüppedtem a habba, körülölelt kissé, mintha az anyaméhben lettem volna. Ejha, gondoltam, ez nagyon frankó... a gond akkor kezdődött, amikor úgy döntöttem, átfordulok a másik oldalamra. Megfordultam, ami elég nehezen ment, hiszen ki kellett kászálódnom az előző testhelyzetem alatt keletkezett gödörből, majd megfordultam, és éreztem, hogy egy kis gödörben fekszem (amit az előbb "okoztam" magam alatt), és hogy az emlékezőhab nagyon emlékszik még az előző helyzetemre, mert csak nagyon lassan reagált az új szitura. Ekkor eldöntöttem, hogy nekem egy kiváló memóriájú ágybetét helyett inkább egy gyors reakcióidejűre lenne szükségem. Így a memor foamot is kilőttem, mivel egy éjszaka legalább 10-szer megfordulok, és ez csak az a szám, amiről tudok!

Itt tartunk tehát. Hátra van még néhány fekvőpróba, de bizton állíthatom, hogy ez a matracvásárlás nem egyszerű dolog, és mindenki időben kezdjen neki a tájékozódásnak vagy forduljon hozzám bizalommal. :)