Május 5.

Sok minden történt az elmúlt héten. Megalakult a Bajnai-kormány, egy új influenzavírus ütötte fel a fejét Mexikóban, a cigáyngyilkosságokban tovább nyomoz a rendőrség, elkezdődtek az érettségik és megkaptam a tanári képesítő dolgozatom értékelését. Természetesen jeles lett, tele dicsérettel. Két dolog volt összesen, amit szóvá tett a konzulensem. Az egyik, hogy nem csatoltam a kérdőívet a dolgozathoz (basszus, pedig TÉNYLEG akartam, csak akkora kapkodásban voltam, mivel postán adtam le, ezért rá kellett számolnom vagy 4 napot a határidőre), a másik pedig valamelyik fejezet címe, ami túlságosan szűk értelmezésű volt a benne foglaltakhoz képest... Eh, ez utóbbi szerintem csak azért kellett, hogy legyen már valami negatívum is a sok dicséret mellett :-))))

Hétvégén Banán voltunk. Nagyikámnak 80. születésnapját ünnepeltük, illetve apa is most töltötte az 52.-et, na meg anyák napja is volt. Így gyakorlatilag mindenkit ünnepeltünk. Jelen volt a két nagymama, szüleim, kisebbik húgom (a nagyobbik állítólag dolgozott, de most éppen megint nem áll szóba a családdal, úgyhogy szerintem inkább ezért nem jött el...), a pasija, Lacus; keresztanyám; apu keresztanyja, aki afféle pótnagymama ; Öcsi és persze én. Jó kis családi rendezvény volt, a mama még akkor is könnyezett a meghatottságtól, amikor estefelé hazavittük.

Kocsival mentünk Banára, ez volt az első ilyen hosszú utunk (343 km) a kisautóval, de nem volt probléma. Odafelé én vezettem végig, visszafelé pedig Öcsi. Odafelé Budán volt egy kis gikszer, mert mindenki ment az M7-es felé, így az Erzsébet híd budai hídfőjétőlk egészen az M1-es lehajtójáig lépésben mentünk. De ezen kívül semmi nem történt :-) A tempomat nagyon jól jött, kényelmes úgy vezetni, hogy csak a kormányt kell forgatnod. Otthon várt minket a fincsi halászlé, ami olyan jól sikerült, hogy apa még másnap is háromszor megdicsérte, ami őt ismerve világrekordnak számít dicséretben. Hétvégén otthon sikerült összeszednem valami megfázást, nem tudom, mitől, mert a légkondit szinte alig használtuk. Még az üzemanyaggal is spórolunk. Vasárnap korán indultunk vissza, így szerencsére kikerültük a hétvégi visszamenő forgalmat, és már 5-re Szoboszlón voltunk. Elég vicces, hogy egy tank benzinnel megjártuk ezt az utat (kb. 10 ezer Ft), ami kettőnknek vonattal való utazással számolva több, mint 20 ezer lett volna. Így hogy védjem a környezetet??? Nincs rá anyagi lehetőségem. Az autó kényelmesebb, gyorsabb, olcsóbb...csak a környezetszennyezés szól ellene, és ez sajnos elég kevésnek bizonyul.

A héten már kicsit jobban vagyok náthailag, bát még nem az igazi. Megérkezett a konyhabútor, most a gépeket várjuk, hogy végre be lehessen szerelni, és lehessen költözni. Fél éve lakunk Szoboszlón, de egyszerűen képtelen vagyok megszokni ott. Vendégnek érzem magam, és ez valószínűleg mindig így maradna. Ezért is jó, ha végre beköltözünk. Arról nem is szólva, hogy nem kell 6-kor felkelnem, ha 10 előtt van órám. Most sajnos így megy a dolog, mivel Öcsinek fél 8-ra kell mennie a klinikára, és ahhoz, hogy kocsival jöjjünk együtt, nekem is korábban kell bejönnöm. Nem arról van szó, hogy ne ütném el az időt az irodámban (pl. ma blogírással), hanem egyszerűen ANNYIRA szeretnék még aludni!

Már-már hobbimmá vált megnézni, hogy milyen jeles múltbeli események történtek a jelen hétköznapinak tűnő napjain. Így arra eszmélek rá, hogy minden nap egyedi és egyszeri, különleges, még ha most nem is tudunk róla, csak 50-100 év távlatából visszatekintve látjuk meg jelentőségét.

Nézzük tehát, mi minden történt május 5-én!

73 éve született Lázár Ervin, író, újságíró. Ami először eszembe jut róla, az a Bab Berci kalandjai. Boszondér vagy Tünkány. Imádtam, ezerszer elolvastam. Egyszer egy könykiárusításon megvettem a Csillagmajort. Kis történetek voltak benne: aranyosak, gyermekiek, mégis valami olyan mélyről jövő bölcsességből építkeztek, amit a legtöbb ember már nem ért vagy nem értékel. Ami miatt még rendkívül hálás vagyok Lázár Evinnek az az, hogy részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, ami minden nethozzáféréssel rendelkező magyarszakos hallgató álma :-))))) Részlet a Bab Berciből:

"A kővirág csak hallgatott, szelíd bánat töltötte el. Egy szép napon aztán észrevette, hogy nincs már a kertben egyetlen virág sem, csak ő virul Bab Berci ablakában.
– Mind elhervadtak a virágok – mondta Bab Bercinek.
Bab Berci gyanakodva kapta föl a fejét.
– Na és – mondta –, örülj neki, hogy te virulsz és pompázol.
A virág egy darabig hallgatott, aztán csendesen így szólt:
– Kedves Berci, ne haragudj! Én is szeretnék elhervadni.
Bab Berci lehajtotta a fejét.
– Talán az volna a legjobb, ha fognám a kalapácsot, és összetörnélek – mondta, de egy csöpp harag sem volt a hangjában. – Tudod mit, visszaviszlek a kövek közé, ahonnan hoztalak.
Hóna alá kapta, visszavitte a kőgörgeteges hegyoldalba.
– Itt aztán majd elhervadsz. Lehet, hogy ezer év is kell hozzá – mondta –, amíg egyetlen porszem leszel. És akkor majd talán igazi virág is lehet belőled.
Hátat fordított, nem köszönt, vissza se nézett, ment egyenesen haza. És maga sem tudta, miért, nagyon fájt a szíve. Vajon miért fájhatott?"

105 éve halt meg Jókai Mór. A nagy mesemondó, akit nagyon szeretünk, de azért valljuk be őszintén, nagy megkönnyebbülés a jelenkor ifjúságának, hogy újraírják műveit. Kissé emészthetetlen leírása a Vaskapuról az Aranyemberben még a legelszántabb fiatal olvasót is egy életre elkedvetlenítik, és soha a büdös életben nem fog a kezébe klasszikus irodalmat. Bevallom, hogy amikor a Kőszívű ember fiai kötelező volt, nem is olvastam el, csak diafilmen néztem meg, és jóval később olvastam csak el a regényt. Szerintem megérte várni. Jó lenne, ha a sok okos kissé átgondolná, milyen irodalmi műveket olvastat először a gyerekekkel...

Ma van Radnóti születésének 100. évfordulója is. Állítsunk neki emléket egy kis versolvasással, a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versével.

TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal                                                hűs tenyeredben. 1943. május 26.

És a végére még kér évforduló:

744 éve született Dante Alighieri. Róla nem sokat tud az átlag ember csak hogy olasz volt és írt a pokolról :-)))))) Az egyetlen kérdés, ami foglalkoztat vele kapcsolatban, hogy TÉNYleg szerette-e Beatricét....Íme tőle az egyik kedvenc idézetem:
"Még ha fél lábbal a sírban állnék is már, akkor is tanulnék."

196 éve született Søren Kierkegaard, dán író, filozófus. Na, tőle még semmit sem olvastam, de először gimiben hallottam róla, a szeretett magyartanárom által. És nem régen, amikor újra megnéztem a Men in Trees-t. :-)) Ezt a hiányosságomat hamarosan pótlom.