Ide most nem írok semmitsenemis... talán majd később

Ma kerek egy órát sikerült eltöltenem a könyvesházban anélkül, hogy vettem volna valamit... vagyis vettem egy level 1-es Oxford Bookworm-öt az egyik tanítványomnak, aki nagyon megérdemli tőlem ezt az ajándékot :-) Remélem, örülni fog neki. Annyi szép könyv van, amit megvennék, és annyira nincsen pénzem rá :-( Bár ahogy apám mondaná: "Pénz nem számít, az a legkevesebb" És tényleg!

Sántítok. Kipróbáltam egy új gépet az edzőteremben, és sikerült nagyon csúnyán megerőltetnem a jobb vádlimat. Már beszereztem egy tubus sportkrémet, remélem, használ, mert elég nehezen ment ma a gáz-fék-gáz pedálozás sérült lábbal. Apropó: vezetés! Ma az oktatóm kezet rázva gratulált nekem egy gyönyörű hátramenetes parkolást követően. Úgy érzem, van remény. A délelőtt folyamán sikerült még egy ilyen fergeteges tolatásos parkolást produkálnom, majd oktatóm minden elismerését sikerült semmissé tennem egy pillanat alatt, amikor a megfordulásra került a sor. Nem is értem, hogy miért kötelező ez a feladat. Autópályán úgysem lehet megfordulni, városban meg legfeljebb majd körbemegyek. Meg is beszéltük Öcsivel, akinek a parkolás nem megy, hogy majd ő megfordul helyettem, én meg parkolok helyette. Ezt hívják családi szerepmegosztásnak?

A neten barangolva, dalokat hallgatva fedeztem fel az alábbi gyöngyszemet a youtube-on. Szerintem ritka jól eltalált videó ehhez a dalhoz (Nancy Sinatra: Let Me Kiss You) Jean Cocteau La Belle et la Bête-je 1946-ból.

Úgy látszik, teljesen ráállt az agyam a régi filmekre, nem is tudom, miért. Valami olyan szépséget találok bennük, amiről úgy gondolom, már régen elveszett. Egy olyan világ, ahol a nők még szoknyát hordanak, sírnak, szerelmesek, korán férjhez mennek, vagy ha nem, akkor elvarázsolt kastélyukban várják a szőke herceget. Nem járnak edzésekre, hogy meghúzzák a vádlijukat, nem tanulnak vezetni, nem járnak állásinterjúkra és nem írnak blogot sem.
Milyen jó lehetett, amikor a nőknek még csak szépnek kellett lenniük! Minden a hülye esélyegyenlőséggel kezdődött... Érdekes módon viszonyulok ehhez a kérdéshez is. Ezen már sokszor gondolkodtam, hogy én akkor most feminizmus párti vagyok-e vagy sem. A nők egyenlőek, és nem egyformák a férfiakkal! Azt hiszem, ez a pontos megfogalmazás. Jó lenne, ha mindkét oldal ehhez tartaná magát :-) Én például érzékeny vagyok, mint egy nő, de úgy vezetek, akár egy férfi :-DDDDDDD

Megyek és megmasszíroztatom sérült végtagomat.

P.S. Hamarosan megnézem a fent említett filmet, és beszámolok a tapasztalataimról.