Új év, új élet

Minden Olvasómnak és nem-Olvasómnak boldog új évet kívánok!

2009-et írunk. Már csak pár százat kell aludni, és 2010 lesz. Hogy az miért jó? Mert sok benne a nulla (szám szerint kettő), és szeretek nullákat írni a dátumban...

Fel sem tűnt, hogy megint eltelt egy év. Sok minden változott, aminek talán nem kellett volna, és sok minden maradt a régiben, ami jobb lett volna, ha változik. Persze bizonyos dolgok sosem változnak, más dolgok meg évközben. Szóval szerintem ezért hülyeség ez az év végi számadás. Akkor már inkább a szülinapomon "nézek vissza haraggal" :-) Épp ezért nem teszek újévi fogadalmat sem.

Ma nem leszek túl koherens mesemondó, mert sok minden eszembe jutott, amit el akarok Nektek mondani.

Kicsit nosztalgiáztam az elmúlt napokban. Elolvastam az Üvöltő szeleket. (Nem sok regényt olvastam az egyetemen eredeti nyelven, de ez köztük volt. Nem is tudom, miért. pont ez. Talán mert tartottam belőle előadást?) Utána pedig úgy döntöttem, megnézem a könyvből készült első filmet 1939-ből, Merle Oberonnal és Laurence Olivier-vel. (SPOILER WARNING!!!) Vegyesek az érzelmeim...Először is... szerintem vétek közvetlenül a regény olvasása után megnézni a filmet, mégpedig azért, mert nagyon-nagyon meg van nyirbálva már maga a történet is. A szereplők jelleméről nem is szólva. A forgatókönyvben Cathy nem elég whimsical, Heathcliff pedig nem elég demonic. Ezáltal nem is tudnak olyan éles ellentétbe kerülni a Lintonokkal. És Edgar sem sír egyszer sem a filmben... pedig úgy vártam, hogy végre lássak egy síró férfit egy '39-es filmben. :-) Mindenesetre Olivier-nek azért elhittem, hogy ő Heathcliff... csak rá kell nézni: szúrós tekintet, csapzott haj... de Merle Oberon túl szelíd tekintetű Catherine Earnshaw szerepére. Azért kellemes időtöltés volt ez a film. És a sok hülye karácsonyi halandzsa amerikai film után nagyon jóllakott a fülem ezzel a kellemes angollal.

Ígértem, hogy teszek fel képeket a kutyuskákról. Nos, pulirajongók figyelem, íme a két kis ördög

Na, és most ejtsünk pár szót a szilveszteri buliról. Öcsi barátaival mentünk egy tanyára, ahol tavaly is voltunk. Minden olyan szuper volt, mint előző évben, kivéve, hogy nem igazán sikerült a befűtés a kandallóba...az egész lakás tele lett füsttel. Végül a radiátorokon keresztül fűtöttünk. Bár kevésbé romantikus, de talán kisebb a szénmonoxid-mérgezés veszélye :-) Volt hidegtál, koktélok, éjfélkor tüzijáték az udvaron... közben simogattam lovakat és egy hannoveri vérebet (azt hittem, hogy ez a fajta kisebb, pedig majdnem akkora, mint egy vizsla). Volt zene is, bár szerencse, hogy Gyula hozott be egy "poposabb" cd-t a kocsiból, mert ez a densztrensztechnó nem igazán az én műfajom :o)

Hajnali 5 körül jöttünk haza szülői fuvarral, amiért nagyon hálásak voltunk. Kár, hogy nem mindenki tudott ott lenni a partin, de hát ilyen az orvosi ügyelet... Egy dolog hiányzott. A karaoke :-))))) de legközelebb majd gondoskodom róla, hogy legyen!

Már szombat van. Mindjárt kezdődik a hét. Elég sok órám lesz, a szünetben csomóan hívtak, hogy januártól kezdeni akarnak. A vezetést is gyorsan le akarom zavarni, hogy aztán folytathassam a spanyolt. Már nagyon hiányzik.