Télvégi ügyek

Kedves Olvasók,

rémülten vettem észre ma, hogy februárban még csak egyetlenegy bejegyzést sikerült produkálnom kis blogomba, úgyhogy ezt a hiányt sürgősen pótolnom kell!

Először is az interjúról. Ez a cég nem bízza a véletlenre a dolgokat. Először küldeni kellett egy CV-t, majd az alapján értesítettek, hogy bejutottam a 2. fordulóba. Kaptam emailben egy többoldalas kérdőívet, illetve pár, a munkakörhöz kapcsolódó feladatot angolul. Ezt visszaküldve, behívtak a következő fordulóba, amely egy telefonos interjút jelentett, kb. fél órán át, különböző HR-es kérdésekkel. Majd, miután ezt is sikerrel vettem, jött az írásbeli teszt. Ez két és fél órát vett igénybe mindenféle furfangosabbnál furfangosabb kérdésekkel, feladatokkal...ééééés...bejutottam a szóbelire, ahol újabb egy órán át bombáztak trükkös HR-es kérdésekkel. Szerintem már jobban ismernek engem, mint a saját édes jó anyukám... vártam, hogy mikor küldenek pszichológiai és orvosi vizsgálatra, de ez egyelőre még nem történt meg. Visszajelzést a jövő hét elejére várok. Igazából úgy érzem, elnyertem a rokonszenvüket, csupán az a bökkenő - amint azt az interjún résztvevő öltönyös úriember is kifejtette -, hogy eddigi karrierem során a legcsekélyebb mértékben sem foglalkoztam IT-s dolgokkal (ja, nem mondtam? ez egy IT cég...) Mindenesetre, ha túlteszi magát az e fölött érzett idegenkedésén, még talán én is lehetek a befutó. Jó lenne profi körülmények között, új dolgokat tanulva egy ilyen alapos és megbízható cégnél dolgozni. Remélem a legjobbakat.

Holnap lesz a lakás műszaki átadása. Már nagyon várom, hogy költözzünk, bár egyelőre ez még nem lehetséges, tekintve, hogy egyelőre csak a burkolatok vannak lerakva. Esetleg aludhatnánk a kádban... de hol főznék teát??? Anélkül nem tudok élni. És még net sincs...

Itt még mindig nagy a hó. Csütörtök estétől péntek estéig esett, most mínusz fokok vannak, így ez a 20 centi szépen meg is marad. Remélem, a jövő keddi 7.40-kor kezdődő forgalmi vezetési vizsgámon már egy szem sem lesz az úton. Csak az én szemem, de az mindkettő!

Újabb sorozatokkal gazdagodott a sorozatjunkie gyűjteményem. Most éppen a How I Met Your Mother van terítéken, amely egy némiképp a Friendsre hajazó sitcom. Persze "no-one can ever take the place of Friends in my heart", ahogy Betti angolul mondaná. De azért kell egy-két rész ebédhez, vacsorához. Vannak benne jó poénok, persze ezeket ide csak egy poéngyilkos írná le, mert a sitcomokban köztudottan sitpoénok vannak, amelyek kiragadva a környezetükből legalább annyira viccesek, mint Stan Pan nélkül, vagy Jim Carrey arc nélkül, vagy a stand-up comedy némafilmen, vagy... na, nem fokozom tovább, szerintem értitek, miről van szó.
A másik kedvenc jelenleg a Star Wars: The Clone Wars c. animációs sorozat, amely természetesen nem az én gyűjtésem eredménye, de nem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődéssel fogom nézni. Kicsit kusza, mert míg az első részek szervesen következtek egymásból, most, az évad vége felé már egymástól teljesen független kis kalandokat kap a néző. Szóval nem egy Barátok közt... De igazán jó!

Két filmet is megnéztem a napokban. Az egyikről kevés szót szeretnék ejteni, ez pedig az Eagle Eye. Kicsit csalódott voltam, hogy (***spoiler***) terroristák helyett már megint egy megvadult AI-t kellett megfékezni a hősnek, és hogy a hősnek - miután az elnők testőrei beleeresztettek két pisztolysorozatot - csupán a karját kellett felkötni... de hát istenem, mit várjon az ember egy akciófilmtől Ámerikából.
A másik Gus Van Sant To Die Forja, amelynek nem is tudom, hogy sikerült ilyen baromi jó magyar címet találni, hiszen ebben sajnos elég gyengék vagyunk (magyar címe: Majd' megdöglik érte). Már gondoltam is rá, hogy nyitok egy céget, amely filmcímfordítások lektorálásával foglalkozik. Szóval ebben a filmben Kidman Golden Globe-ot kapott, és mondhatni, számomra sokkal hihetőbb volt hülye, törtető pics@ként, mint Az órák Virginia Woolfja szerepében. Ő egyszerűen ilyen, szereti rázni magát. :-)

Ami a könyveket illeti, még mindig William Faulkner: Megszületik augusztusban c. regényét gyűröm. Szégyen vagy nem, de gyakran egy jó kis fogós sudoku jobban fel tud csigázni, mint eme könyv kézbevétele. De már érkezőben van Joyce Carol Oates Őkje és a Bevallom, éltem csak Pablo Nerudától. Majd ezután Sinclair Lewis Arrowsmithjét kívánok legyőzni. Szóval célok-tervek vannak, márcsak idő kellene.
E könyvekkel kapcsolatos olvasmányélményeimről mostani elfoglaltsági mutatómat elnézve karácsony táján olvashattok :-))))

csók mindenkinek

B.

Kiegészítés: a "Majd' megdöglik érte" TÉNYLEG jó cím, nem iróniának szántam (hanem mindenkinek, aki olvassa...hihihihi)

Irónia, milyen szép női név lenne...Maráczi Irónia...hmmmmm