Végleg itt a tavasz

Már kétség sem fér hozzá, hogy itt a tavasz. Visszavonhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül. Hajdúszoboszlót ellepték a virágágyások - errefelé nagyon-nagyon virágos minden, de tényleg! Debrecen is szép. Szeretném képekkel is alátámasztani mai bejegyzésemet, de ma sajnos pont nagyon borult az ég, ezért inkább mellőztem a fotózást, áttéve egy olyan napra, amikor ragyogó napsütésben fürdőznek Debrecen tulipánjai és árvácskái, meg azok a fura kis kék és fehér szirmú virágok, amelyek az eldugott kis Simonffy utca kiülős helyeinek sarkán lógnak műanyagkaspókban.

Itt a tavasz. Ezt jelzi, hogy tegnap itt is volt Critical Mass, bár kevésbé volt kritikus, mint a pesti, de azért az itteni bringásoknak is sikerült leállítani a Péterfián a forgalmat úgy 20-30 percre, amelynek következtében a kocsisor elért egészen a Nagyerdőig. A kerékpárosok mindenféle figyelemfelkeltő eszközökkel felszerelten érkeztek a Pláza elé: volt, aki dudát, más csengőt, egyesek kis zászlót szereltek fel kormányukra, mert úgy gondolták, nem elég az előttük szirénázva haladó, és a kereszteződésben intenzív karlengetéssel a forgalmat jobb belátásra bíró rendőri jelenlét. Egyes megszálottak nem átallottak gyermekülést felszerelni eme jeles alkalomra. Az autósok türelemmel és vagy inkább csendes beletörődéssel fogadták a felvonulást, bár köszönhetően irodám hatodik emeleti elhelyezkedésének azért én láttam, hogy a kocsisor hátsó elemei intenzíven gyakorolták a megfordulást, tolatást és a visszafelé haladást (a Péterfia utca illetve ennek folytatása, a Simonyi amúgy is tipikus vizsgahely a kis nebulóknak, mivel a 4 sáv plusz 2 villamossín még a legbénább bénáknak is elég szokott lenni a megfordulásra - megjegyzem, nekem nem volt teljesen elég....) Szóval a bringások 6 körül indultak, és örömködve néztük őket mi is a tanulóimmal az ablakból.

Tavasz van. Megjelentek a hülye cserebogarak és a még hülyébb pollenek. A cserebogarak kivédése számomra mindig is kulcsfontosságú feladatot jelentett, ám az útobbi időben már-már kritikus tevékenységgé nőtte ki magát. Mivel mostanában espéespé (sportos-spórolós) életmódot folytatok, ezért a DKV - Hajdú Volán által biztosított közlekedési módok közül csak azokat veszem néha igénybe, amelyek a városon kívülre irányulnak, és kihagyom a trolizás, buszozás és villamosozás városon belüli élményét. Ehelyett az apostolok lován nyargalászom fel s alá. Mindeközben azonban a cserebogártámadások elhárítása is sok energiát emészt fel amúgy is szűkös ebédeimből. Legutóbb például rémületem akkor hágott a tetőfokára, amikor a buszpályaudvaron (helyi szóval élve a buszvégen) üldögéltem, vártam a buszt, és gyanús zizegés ütötte meg a fülem. Minden energiámat összeszedve sikerült megdöntenem a legrövidebb idő alatti ülésből történő magasugrás világrekordját, amikor konstatáltam, hogy az általam rettegett cserebogár helyett csak egy fiú kínálta mellettem barátnőjét a szívbajtkeltően zörgő fornettizacskóból. Ennyit cserékről és bogarakról.

Tavasz van tehát, jönnek a pollenek. Sajnos Debrecenben sok a fa és kevés a beton, ezért a pollenek szinte ellepik a belvárost is. Hiába menekültem tehát a jó kis szmogos benzingőzbe, megtaláltak. Szerencsére nyárfa nincs a közelben, így a szemem még nem gyulladt be, csak a torkom kapar, a fülem és szemem viszket és az orrom folyik piszkosul. Nem tudom, ki tehet erről, de vagy a pázsitfüvek vagy azok a szemét közterületfenntartók, akik elvirágosítják az egész belvárost.

Más. További luxuseszközökkel bővítettem az irodámat. Beszereztem egy vízforralót, mert rájöttem, hogy a csapból egyszerűen lehetetlenség olyan hőmérsékletű vizet nyerni, amelyben még éppen feloldódik a háromazegyben porkávém. Másrészt meg valamit kortyolgatnom kell, hogy amikor sok baromságot hallok az órákon, legyen egy bögrém, amelybe visszafogottan beleröhöghetek. Tehát hoztam egy bögrét is. Ezenkívül femosóronggyal és egy irattartóval bővült a garnitúrám. Utóbbi szét-(össze-?)hajtogatása nem kis fejtörésembe került, de végül sikerült megbirkóznom ezzel a kihívást jelentő feladattal.

Jövő héten megérkezik a konyhánk, és május elején beszerelik. Már alig várom! Bár most újabb nem várt költségek jelentek meg gázszámla, negyedéves kötelező biztosítás képében, illetve az autókánk motorja is elkezdett fura hanghatásokat produkálni alacsony fordulatszámon, így rá is szervizelés vár még. Szóval ha a konyhabútor meg is lesz, és végre veszünk két matracot is, a beköltözés még lehet, hogy várat magára. Annyira bonyolultak ezek a lakásdolgok!

A héten szombat délelőtt is dolgozom. Valahogy így jöttek ki most a dolgok, viszont a héten csak egyszer kellett estig bent maradnom, és ez annyira jó volt. Szeretnék csak 4-5-ig dolgozni minden nap. Olyan jó korán hazaérni!