Slush everywhere

Mivel a legutóbbi általam feltett kép egy gyönyörű hófödte tájat ábrázol, ezért kénytelen vagyok azzal kezdeni a mai bejegyzésemet, hogy mindez már a múlté... A hőmérséklet jócskán nulla fölé kúszott, így a szép kis fehér rétegből randa locspocs lett. Az öltözékemen is lazítani kellett, amit egy csöppet sem bánok, mert aaannnyira gyűűűlölök a nadrág alá harisnyát húzni stb stb stb. Ne menjünk bele a részletekbe. Ja és még a vadiúj 1300 fortintos teszkós bőrkesztyűm is elveszett, pótolhatatlan űrt hagyva maga mögött. (Amit megpróbáltam ugyan egy narancssárga thermo anyagú borzadvánnyal pótolni - hiába.)

Végre teljesítettem a kötelező 20 órát forgalomban, így a jogosítványom megszerzésének ideje még erre az évtizedre becsülhető. Konkrétan 1-2 héten belülre. Remélem, a leendő vizsgabiztosaim is osztják ezt a nézetet. Kisebb-nagyobb figyelmetlenségektől eltekintve szerintem egész jól haladok. Néha elfelejtek fel-lekapcsolni a sebességen, vagy visszavenni az irányjelzőt sávváltás után, de eddig még nem kerültem veszélyes helyzetbe. Mármint autóban.

Holnap megyek állásinterjúra, szorítsatok engem/nekem. A Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központja keres oktatásszervezőt, és behívtak meghallgatásra. Nem tudom pontosan, mit takar ez a pozíció, remélem nem a képzendő személyek felkutatása és beszervezése a cél, mert akkor megintcsak hiábavalósággal töltöm az időmet. Ráadásul holnap vezetni is fogok délelőtt, és az interjú után pedig Renivel edzeni készülünk. Tényleg, ezt nem is írtam, hogy megint járok edzeni! A futást lecseréltem a lejtőn felfelé való erőltetett gyaloglásra, mert aaaannnyira útálóóók futni, hogy az szavakkal ki nem fejezhető. A gyaloglás egy fokkal jobb...Hétfőn a súlyzókat is kézbe vettem, és sikerült olyan gyakorlatokat végeznem, hogy az általam eddig nemlétezőnek hitt izmaim tűztáncot járnak a bőröm alatt. Öcsi azt mondta, ezek bizony a legnagyobb hátizmok... Csak tudnám, hogy eddig mivel mozgattam a testem...

Most azon gondolkodom (I wonder...), hogy mit kezdjek az edzős táskámmal az interjú ideje alatt. Végülis mégsem állíthatok be életem második debreceni állásinterjújára egy sporttáskával! Sajnos ahhoz túl messze lakunk, hogy hazaszaladjak vele. Azt hiszem, bepakolom a Fórum csomagmegőrzőjébe... remélem, még ott lesz utána :-) Nem akarom lemondani az edzést, mert a múlt héten is szabotáltam izomhúzódásra hivatkozva (ami igaz is volt - részben), és kénytelenek voltunk a mozgáshiányt pár csésze narancsos-fahéjas forró csokival leküzdeni. Byebye anti-cellulitis!

Most már nemcsak a Budapest Bár debreceni koncertjére van jegyünk, hanem a budapesti PINK-re is! Tibinek az életem egyéb színterén feltett kérdésére válaszolván azt kell mondjam, nem én vagyok ugyan PINK legnagyobb nemzetközi, mégcsak nem is a legnagyobb magyar, sőt talán nem is a legnagyobb debreceni rajongója, ám ha már alkalom kínálkozik, és pár barátunk úgy döntött, hogy menjünk, én nem vagyok semmi rossznak az elrontója :) Menjünk. Aztán ennyi cool-túra elég is lesz egy időre.

Spanyolozni kellene már nagyon, de egyelőre szorgalom- és pénzbeli akadályai vannak. Választanom kellett a kondibérlet és a spanyoltanár között, és két dolog segített döntést hoznom ebben a kérdésben:
1. a kondibérlet olcsóbb, mint a spanyoltanár
2. szerintem már elég okos vagyok, most már egy kicsit szépülnöm kellene

Sok puszi mindenkinek és jó éjszakát!