Boldizsár napján

Ez az új év nem egészen úgy kezdődik, ahogy vártam. Namááár. Azt hittem, hogy január 6-án, Boldizsár napján* már ilyen közel leszek a jogsimhoz: |-| Ehhez képest: még nem tudok vezetni, mert az oktatóm lecserélte a cuki kis VW Polot - amit olllllyan jó volt vezetni, hogy csuda (egyszóval: csudajó) - valami Skoda Böhömkére... ehh... állítólag: "ááááá, nem olyan naaaagy, simán tudsz vele parkolni!" Gondolom én, hogy ez az új autó is jól MEGYEN, de nekem nem MEGYEN túl jól a parkolás még az icipici cukimuki Poloval sem, nemhogy az új Böhömkével. És le kell vizsgáztatni. És addig én nem vezethetek És különbenis. (A múltkor így láttam egy fórumon: külömben... hátsó sze róla, hogy a hideg is végigkirázott a hátamon...mindenesetre örülök, hogy nem lettem szalonna, sem vízzé nem vált a vérem...) Amúgy olvastam Linya blogját, ahol is fel lettem homályosítva a parkolásképtelenség nőies mivoltát illetően, így már jobban alszom.

Aztán. Ráadásul a konvektorral is voltak gondok. Amígugyanis távol voltunk, nem fűtöttünk itt (jójó, mondjuk Öcsi közelebb volt, mint én, de ő sem fűtött...de hülye vagy! hát miért fűtött volna 50 km-ről???!?), kihűlt a lakás, bár az érzelmeink szerencsére nem, de azért így is elég szar volt. Feltekertük a konvektort (most már lejjebb vettük, mert gázválság van...), és nyomta nyomta a meleget, mint süket a csengőt. Aztán eccercsakhogyhogynem kikapcsolt. És ennyi. Mi meg fáztunk. Aztán bekapcsoltuk. Aztán kikapcsolt. Aztán bekapcsolt. És ez így ment sokáig. Mondtam is Öcsinek, nem baj, ha szokjuk ezt az éjszakai kelést, mert ugye egyszer majd lesz kutya...meg gyerek. És ha menni kell, hát menni kell. De most már azt hiszem, rendben van a fűtés, mert ma egész napra (from 1 to 5 p.m.) így hagytam, és most jó. Meleg.

Kint amúgy farkasordító hideg van. Itt talán helyesebb lenne varjúkárogó hideget emlegetni. Tényleg. Ennyi varjú a Nagy európai madárkalauzban nincs, mint amennyi az előttünk lévő fán koncertezik reggelente. Nem bírom én már ezeket a vidéki neszeket. Kutyaugatás, varjúkárogás, pók falon mászása stb. De jó lenne egy kis repülőgépet, tűzoltóautót vagy szomszédasszonyok háromemeletközi reggeli tereferéjét élvezni reggelente! Na, de ne álmodozzunk. Itt csak varjú van. Na, meg bocibocitarkát játszó tejesautó. Isteni!

Csinálom amúgy ám az online angolt is. Kicsit még zötyögősen, de egyre kreatívabban. Mire beköltözünk, Live-Online TEFL Expert leszek! Erre később még visszatérek, hogy beszámoljak tapasztalataimról. Ha lesznek.

Most vacsi lesz. Tegnap zellerkrémlevest főztem. Azt hiszem, nem tartozom a világ top10 zellerrajongói közé. De talán még a top10billion közé sem. De Öcsi szereti. Állítólag. Ezt nem szerette. És az a szemét (nem Öcsi, hanem a zellergumó), alig akart meghámozódni általam. Hosszú, hosszú keserű harc eredményeként, melynek során nem tettem volna fel nagy tétet magamra, legyőztem, és lábosba tétetett. De elég markáns szagot hagyott a kezemen. Még MA IS! érzem.

Megyek megnézem a The Lion in Winter-t. És majd megint jól ideszpojlerezem!

Kellemes estét!

Ui.: aprópopó, Dilya, nem jutott még eszedbe semmi vicces komment?? :-o

*Erről jut eszembe, hogy minden kedves Boldizsár nevű olvasómnak a füle érjen bokáig. Bár úgy vélem, átkom nem sokakat fog sújtani, mivel blogom szupertitkos, és amúgy sem ismerek egyetlenegy Boldizsárt sem. Ismertem egyet még az egyetemen, de ő nem hinném hogy engem blogol (ezt mondják/írják így?) Mindenesetre, ha mégis ideltévedne egy kóbo(likvidálom a likvidákat)dizsár, akkor neki azt kívánom ott följebb!